Aneun Waipeu (2018–2018) 87% 6★

Oké ez most egy Nagyon jóindulatú 8-s lesz, alapvetően az első két rész szinte nézhetetlen volt számomra. Az első rész után azon gondolkoztam kaszálom a sorozatot (ezidáig 3 ilyen volt, úgyhogy nálam ez elég ritka), de gondoltam csak adok még egy esélyt. A második rész felénél már szinte oda sem figyeltem,aztán az utolsó öt percben történt valami , ami megnyittatta velem a harmadik részt, annak a végére pedig picit magára talált a sorozat. Onnantól nézette magát, de azért itt is voltak klisék (elég sok) , néhol túltolt jelenetek, de alapvetően Ji Sung és Han Ji Min és a mellékszereplők miatt élvezhető maradt. Sokat dobott a sorozaton Joo Hyuk testvére és a banki alkalmazottak tábora :) Aranyosak voltak:))
Annyiból jó sorozat, hogy bemutatja egy jó házasság titkát, méghozzá kommunikáció, empátia és a csapatmunka :) Anélkül káosz és szenvedés az egész. Az eleje és a vége ebből adódóan túlságosan a két véglet lett, de a köztes rész igazi kis romkom némi drámával vegyítve:)
Ui: Ji Sung még mindig ♥♥♥♥

Vegyes érzéseket kelt a film. Az eleje túlságosan ismerős, a csirkedobálástól a nyakunkba szakad mindenig, amikor már a legkisebb dologba is belekötsz csak, hogy kiadd magadból a feszültséget. Ha nem lennél olyan fáradt, akkor toleránsabb lennél a másikkal is, talán foglalkoznál az ő nehézségeivel is, de ha úgy érzed, minden a te nyakadba szakad, akkor a másik nyűgje már nem érdekel.
Örülök, hogy a végére rájöttek, hogy két dolog van egy kapcsolatban, ami nélkül meghal a gyerekek után: tolerancia és kommunikáció, na meg jó szervezés. A közepéről én hiányoltam a gyerekeket. Ezt sokkal jobban megoldották a Go back couple-ban. Nem hiszem el, hogy egy apának ennyire nem hiányoznának a gyerekei. Mármint oké, van ilyen, de nem szeretem az ilyen férfiakat.
Kíváncsi lettem volna, hogy a hajléktalan férfi ki volt, meg Woo Jin anyukája mikor hogyan ment vissza az időben. Illetve, ha az első két alkalommal beteg lett, mi miatt nem alakult ki nála a végén.