Kocsis Ferenc kiváló dolgozót kinevezik az új állami áruház igazgatójává. Ilonka a tehetséges divattervező, Boriska a kedves, Dániel, a túlbuzgó, Klimkó, a konzervatív eladó és Glauziusz bácsi, a lelkiismeretes, becsületes könyvelő segíti munkáját. Ilonkával eleinte inkább csak folyton… [tovább]
Állami áruház (1952) 77★
Képek 2
Szereposztás
Kedvencelte 11
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
Teljesen korrekt régi, kicsit propagandának ható magyar film egy áruház életéről. A történet nem épp bonyolult, azon elemekből áll, ami a korban gyakorlatilag kötelező volt, hanem Glauziusz bácsi szála és karaktere az, ami nagyon kiemelkedik az egészből. A kulturális hatása elég nagy, de én ezt nem a filmnek mint történetnek az érdemének gondolom, hanem sokkal inkább a benne elhangzó három zeneszám az, ami a mai napig gyakran hallható és amik tényleg a fénypontjai.
Kövezzenek meg a rajongók, de én nem értem ennek a filmnek a népszerűségét. Készült akkoriban jópár vígjáték, ami vígjáték volt, benne a kötelező vörös farokkal* és propagandaelemekkel, de ez a film pont fordítva, kőkeményen propagandafilm volt vígjátékelemekkel. Hiába játszanak benne jó színészek, a fájdalmasan egysíkú karakterek sem kihívást nem jelentenek, sem mozgásteret nem adnak nekik. Latabár Kálmán igazán táncoskomikusként tudott érvényesülni a ’30-as évek zenés tévedési vígjátékaiban, ahol még működött is a túlzó, over-the-top játéka, ebben a szocreál környezetben viszont egyszerűen túl sok.
*Nem kell rosszra gondolni, a vörös farok a műbe/elő- vagy utószóba illesztett, a korszak (diktatórikus) szellemiségének megfelelő bullshit, amely megmagyarázza (kamuzza), hogy a mű ideológiai szempontból miért is illeszkedik a hatalom világképébe.
A maga korához és politikai környezetéhez mérve cuki, semmi különös vicces vígjáték. Latabár egy kicsit ripacs, de azért értem, hogy mitől lett olyan nagy legenda, meg a karaktere is nagyon jól állt neki. Rajta kívül még Glauziusz bácsit csíptem nagyon, az ő sztorija ideológiával együtt is aranyos volt. Persze, ideológiával meg tele van, ne várjunk mást egy 1952-es filmtől még akkor sem, ha habkönnyű kornyikálós-romantikus vígjáték (vagy akkor főleg ne :D).
A korabeli kiejtést változatlanul rajongom, szerintem ezt minden régi film értékeléséhez oda fogom írni egész életemben. :D
Népszerű idézetek
Hallgassanak rám, most vegyenek kertitörpét, mert aztán nem lesz! Jön a tél és meglátják, itt fogunk állni télvíz idején kertitörpe nélkül!