Erzsébet hercegnő és Balogh András, a rangon aluli fiatalember szerelmét a főherceg nagyapa meg akarja hiúsítani. Erzsébetet Svájcba, Balogh Andrást Varsóba küldi követségi titkárnak. Erzsébet azonban András után szökik Varsóba, ahol mindketten bűnügyi bonyodalmakba keverednek, amikor Andrásnak… [tovább]
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots 
Áll a bál (1939) 73%
Ugyan a filmtörténeti jelentőséget ebben a darabban is sokan megtalálják, mindez szerintem csalóka és félrevezető bónusz töltet: az Áll a bál a korszakos normák szerint bizonyosan nem rossz, de szerintem nem is kiemelkedő film, ami pedig a retrospektív értékelését illeti, kimondottan csúnyán öregedett. Általa mintha a korabeli magyar szórakoztatóipar néhány általános gyermekbetegsége is felvillanna, ilyen szempontból mintha lenne egy kevéske állatorvosi ló jellege is.
A mozi mindenekelőtt kegyetlenül hosszú, és mivel a történetében ennyi érdemi tartalom nincs, vontatott. Furcsa mód a műfaja is érdekes keverék, valamiféle kiszámíthatatlan elegy: szerelmi, romantikus dráma, egy-két komikus vonással, valamiféle kémfilmes bonyodalommal – egyáltalán nem világos a néző számára, mit lát, ám néhány elszórt vicces jelenet és karakter miatt nem tűnik indokoltnak vígjátéknak címkézni.
A színészi alakításokat értékelni nehéz, akárcsak az egy napja nézett 5 óra 40 esetében, itt is gavallér úriemberek és dívaszerű hölgyek forognak a színen, a néző joggal érzi magától távolinak, idegennek, mesterkéltnek ezeket az alakokat. Mintha mindenki egy operett eltúlzott karaktere lenne, amit csak megerősít a cselekmény ugyancsak operetti bonyodalma és mégis súlytalan mivolta. Az egyedüli kivételnek ezúttal Gobbi Hilda tűnik, aki képes érdekes, jellegzetes, karakteres maradni egy egyébként nem túl érdekfeszítő szerepben.
A filmezés minősége ezúttal a digitális felújítás elmaradása miatt kimondottan nem szép, még a kortársak között sem, és különös módon sok esetben indokolatlanul sötét. A hangsávokkal ugyanez a helyzet. Rövid időn belül látni gondos utómunkán átesett, illetve pont hogy gondozatlanul hagyott, azonos esztendőkben készült kópiákat megdöbbentő élmény, a régi filmjeink életben tartásához elengedhetetlennek tűnik a digitális felújítás – nem kérdés, hogy ez egyfajta kulturális közfeladat.
Ami a történelmi jelentőséget illeti, szokták mondani, hogy az 1939-es forgatási időszak éppen a világháború kirobbanása előtt ért véget, így egyesek szerint itt láthatjuk a még ép, háború előtti Varsót utoljára a teljes pompájában. Hogy ez mennyiben valódi érték, döntse el mindenki maga.
Nem tetszett, pontosabban semmiféle kiemelkedő, értékálló vonást nem fedeztem benne fel. Ennyi évtized távlatából egyedül a békebeli nosztalgia, a régi filmekből áradó hangulat maradt az egyetlen vonzereje, ám ezt más darabok jobban, nagyobb mennyiségben, plusz adalékokkal is tudják nekünk biztosítani. Kihagyható darabnak vélem.
