Alef (2020–2020) 90% 4★

Egész jó kis krimit hoztak össze, bár eleinte zavaros volt néhány indíték és őszintén szólva a dervis rendek világában sem mozgok elég otthonosan ahhoz, hogy igazán átérezzem a különböző vallási irányzatok történetbeli jelentőségét. Akit az ilyesmi nem érdekel túlságosan, az néhány részt unalmasnak vagy szájbarágósnak találhat, de szerintem érdekes volt ez is. Kenant öröm volt újra látni, jól állnak neki az ilyen szerepek (bár ő nekem az idők végezetéig Ezel marad :) ).
Ennek a sorozatnak a jelentőségét nem is a történet minőségében látom, egy egyszerű kis nyomozós krimi, semmi olyan nincs benne, ami kiemelné a hasonló produkciók világából vagy kihagyhatatlanná tenné. Viszont tényleg igaz az, amit egy török sorozatokról szóló cikkben írtak, hogy a törökök sokat fejlődnek a filmkészítés terén (bár szerintem eddig is elég jók voltak benne), figyelik a többi országot és tanulnak. Nekem úgy tűnt, hogy ez már inkább készült a nemzetközi filmpiacra, mint a korábbi hasonló sorozatok. Egyértelműen meglátszik rajta a skandináv krimik (könyvek és filmek) hatása, néhány elemet egy az egyben átvettek. Ilyen például az állandó borongós hangulat (az összes felvétel esős / felhős időben vagy éjszaka készült), családi tragédiákban összetört nyomozók, magányos farkas öreg és a fiatalabb társa (aki ráadásul külföldről jött haza, így még inkább kilóg a sorból), aktuális társadalmi konfliktusok az ügy kapcsán (LMBTQ témakör érintése), megcsonkított holttest mutogatása, angol nyelvű jelenetek. Ezek pedig működnek, ha nem lettek volna benne az adott kultúrára jellemző vonások, még azt is hihetné a néző, hogy valahol Stockholm vagy Koppenhága utcáin járunk (lásd Q-ügyosztály filmek). Ennek ellenére azért meg tudott maradni sajátosan töröknek, azt az egyedi hangulatot továbbra is hozza, amihez annyira értenek. Tetszettek a közbeszúrt apró történetek (pl. a bolgár bevándorló hangtechnikus kis meséje a szüleiről), amelyek inkább a nézőnek szóltak, mert az adott jelenethez nem sok közük volt. A végéért pedig jár még egy plusz pont.

Az első török krimisorozatom és nagyon jó volt. A hangulata sötét és baljós. Settar és Kemal karaktere is elég erőteljes, határozott karakter volt, de nem annyira, hogy elnyomják egymást. Settar már belefáradt mindenbe és egy tragédia is beárnyékolta a mindennapjait. Ugyanígy Kemal, aki a családját veszítette el, és neki a munka, a nyomozás az egyetlen menekülőút az őrület elől. Csodálkoztam az elején, hogy némelyik jelenet milyen brutálisra sikerült, török filmekben ilyet nem sokat látni, de persze, lehet, hogy csak nem láttam még eleget. A történetben nagy szerepet kap a szúfizmus, annak néhány magyarázatát nem volt könnyű megérteni, de a történet végére mindenre választ kapunk.