Kiemelt értékelések
A Dán Nemzeti Filharmonikusok filmzenés crossover koncertjei közül szerintem ez az egyik legjobb darab: koncepciója szerint elvileg kémfilmek zenéjét dolgozzák benne fel, de valójában a kiválasztott soundtrackek olykor igen lazán kapcsolódnak csak ehhez a tematikához – mégis értjük, mi köti őket össze, miért illenek talán egy-két kivételt nem számítva tökéletesen a repertoárba.
A legtöbb kritikában megfogalmazott gyenge pont elvileg Caroline Henderson teljesítménye, azonban szerintem ezen a téren nincs gond a produkcióval: Henderson jazz énekes, ide pedig jazz énekesre van szükség, nem pedig operákon edzett profikra, akik halálos komolysággal adják elő a sokszor erősen meseszerű vonásokkal bíró fantasy mozik témáit. Henderson talán szigorúan nézve elmarad hangi adottságok terén egy-egy eredeti felvételen hallható énekesnőtől, de cserébe egyetlen koncert alatt prezentálja a legikonikusabb James Bond dalokat, plusz még a Sooner or Latert a Dick Tracy-ből. Egyébként pedig láthatóan élvezi, amit csinál, jól is áll neki a játszott „szerep”, illik ehhez az egészhez – engem megvett.
Az énekmentes részek tanulságai vegyesek: szépen szól Az Ipcress-ügyirat főtémája, de a mindig változatos hangszerelésekkel dolgozó dánok itt nem hozták be a képbe a cimbalmot. A kémek hídja és a John Williams darabok gyakorlatilag csak megerősítik azt a benyomást, hogy az amerikai szimfonikus filmzene-komponisták szinte mindig ugyanúgy szólnak – a Rózsaszín párduc kissé talán steril, David Arnold Sherlock-soundtrackje pedig egyértelműen jobban működik modern, technokrata, mégis régi, patinás gyökerekből táplálkozó hangulati adalékként, mint a Kingsman zenéje.
A James Bond-dalok sora óriási győzelem a zenekarnak, de jól kiérződik belőle, hogy a Barry által megalapozott legeredetibb motívumok mennyire megkötötték ennek a filmes univerzumnak a zenei világát – egyébként nagyon helyesen.
Igazán jópofa koncert, filmzene-fanoknak egyértelműen kihagyhatatlan!
