A visszatérők (A visszatérők 1.) (1991) 59% 25★

Sajna a vége már nem volt olyan izgalmas,mint az első egy óra, addig eléggé parakeltő volt, sikerült a feszültséget fenntartani. A színészek jók voltak, azzal nem volt gond. Régen olvastam a novellát, de mintha nem ez lett volna a vége és pont akkor lanyhult, amikor a novellához képesti változás elkezdődött. Miért nem képesek megtartani az eredeti sztorit, nem értem.

Nem biztos, hogy pont King miatt, de nagyon hasonlított ez a film a Langolierekhez: félreérthetetlenül tévéfilm, a műfaj minden jellegzetes gyengeségével, sőt, egy annyira ordító késő nyolcvanas/kora kilencvenes évek hangulattal, hogy az a modern néző számára kellemetlen és röhejes is lehet. Mint horror sincs mindig a helyzete magaslatán, történetét logikai hibák törik meg újra és újra, mégis: működik, szerethető, emlékezetes filmélmény.

Ha a fent már bontogatott gyengeségek nem lennének, A visszatérők süvegelhető mozi lenne, a King-adaptációk hagyományosan kissé terhelt, sőt, elátkozott versenyében egy jó induló. A nyilvánvaló külsőségeken kívül a film azonban több kritikus ponton is megdöccen: a Norman fiúk közötti testvéri kapcsolat erősen idealizált, sőt, annyira émelyítően idilli, hogy az akár el is ronthatná az egész filmet. A színészi munka rendben van, tulajdonképpen tévéfilmhez képest a látvány is. A maszkok kellőképpen undorítóak, szerencsére nem használják őket túl, a történet viszont, ha nem is ezer sebből, de bizony jó pár helyen vérzik. A leglényegesebb kérdés szinte már a film elején az, hogy miként jelenik meg a punkok bandája és az ő autójuk is, ha spoiler. Hasonló kihagyott ziccer Norman szinte csak minimális, látszatszerű spoiler, ami már csak azért is furcsa, mert miközben spoiler, slussz poén, hogy spoiler.
Mindemellett a film jó érzelmi húrokat penget a testvéri kapcsolatról, a síron át is tartó szeretetről, tiszteletről, a halottaink emlékéből merített erőről, ami átsegíthet az élet problémáin – allegorikusan és itt ugye máshogyan is. Bizarr módon nagyon jól zárójelbe rakja mindez a sztori gyengeségeit, és hát a koncepció izgalmas mivolta miatt el is kezdtek érdekelni a folytatások…

Nehéz ügy ez a King-adaptáció dolog, de A visszatérők esetében nem vagyunk teljesen rossz helyen. Merném ajánlani, főleg azoknak, akiknek nem teljesen idegen a kilencvenes években készült amerikai tévéfilmek világa.