A világ madártávlatból (2010–) 90% 1★

A Basel-Mulhouse-Freiburg-i repülőtér igazából francia területen van, de Svájccal közösen üzemeltetik. 1946-ban nyílt meg a háború utáni együttműködés látványos szimbólumaként.
A franciák biztosították a területet, a svájciak pedig az építkezést fizették. Így lett azon kevés repülőterek egyike, melyet kér ország üzemeltet.
Az üzlet igencsak megsínylette a Swissair 2001-es megszüntetését, de később fellendült az olcsó repülőtársaságok jóvoltából.

Gaudí utolsó egyéni megbízása a Casa Milá lakóház volt, amelyet a Sagrada Famíliában berendezett műhelyében vázolt fel. Az elképzelés szerint a Milá család az első emeleten lakott volna, a többi lakást pedig bérbe adták volna. Maga a ház két épületből áll. Ezek két olyan belső udvart vesznek körül, amelyek fénnyel látják el a 9 szintes lakóházat. Az épület egyik legjellegzetesebb része a tető, amelyet tetőablakokkal, kijáratokkal, szellőzőkkel és kéményekkel koronáztak meg. A téglából épült és mészkővel, törött márvánnyal vagy üveggel bevont épületelemeket úgy tervezték meg, mint ha szobrok lennének. A Casa Milá 1987-ben alapos felújításon esett át, hogy feltámasszák Gaudí eredeti elképzelését, és hogy a látogatók gyönyörködhessenek a vakmerő és modern építészeti remekműben.

Dél felé továbbhaladva megérkezünk egy kisvárosba, amely az irodalom- és filmtörténet leghirhedtebb maffiacsaládjának nevét ihlette, Corleoneba. Bár a híres Keresztapában ábrázolt maffiacsalád a képzelet szülötte, a véres rivalizálás, ami egykor megfertőzte a várost, nagyon is valóságos volt. De a modern idők megnyugtató változást hoztak, ami egy békés korszak eljövetelét jelentette Corleone számára.

A látogatók a Güell parkban is megcsodálhatják Gaudí tehetségét egy Barcelonára néző kis dombon, ahol az építész modernista stílusa és különleges képzeletvilága teljes pompájában mutatkozik be. A park fókuszpontját jelentő fő teraszt dór stílusú oszlopok tartják. Magát a teraszt hullámzóan egybefüggő pad szegélyezi, amelynek háttámlája alkotja a mellvédet. Ez a kőpad meglepően kényelmes tud lenni, Gaudí ugyanis megkért egy munkást, hogy vegye le a nadrágját, és üljön bele a puha gipszbe, hogy pontos anatómiai lenyomatot készíthessen róla. Ezzel fél évszázaddal megelőzte az ergonómia tudományágát.

A legtöbb látogató Izland egyik legújabb létesítményét látogatja meg, a Kék Lagúna termálfürdőt. Ezek a medencék vonzzák a legtöbb turistát az országba.
A helyet 1976-ban fedezték fel, amikor is egy geotermikus erőművet nyitottak a környéken.
Az üzemből kiömlő felhasználatlan termálvíz feltöltötte a porózus lávamezőt, így keletkeztek a ma is látható medencék. A kovasav és a kékeszöld alga keveréke adja ezt a különleges tejes-kék színt.

Mélyen behatolunk az alpesi Svájc szívébe. Ez a vidék a hóról és a síelésről híres, de nyáron is ugyanolyan gyönyörű, mint télen. Megpillantjuk Svájc egyik legismertebb szimbólumát: a hegyoldalban legelésző teheneket. Ebben az apró országban a gazdáknak muszáj felhozniuk a teheneket ezekre magasan fekvő alpesi rétekre. A tehenek egyetlen év alatt akár 2000 méter szintkülönbséget is legyűrhetnek, miközben legelőket keresnek.
A tehenek mozgása le-föl a hegyoldalon a svájci naptár egyik meghatározó eseménye.
A falubeliek és a gazdák, sőt, még a tehenek is kiöltöznek erre az alkalomra. Ezek a hagyományos kolompok segítenek megtalálni a hegyoldalban elkóborolt állatokat, sőt, állítólag még természetfeletti erővel is rendelkeznek: távol tartják a gonosz szellemeket, miközben a csorda felfelé vándorol a hegyen.

A teraszról drámai kilátás nyílik túránk utolsó állomására, a lélegzetelállító Eiger-csúcsra.
Először XIII. századi írásos feljegyzésekben tesznek róla említést, de nem lehet pontosan tudni, hogy a csúcs honnan kapta a nevét. A latin acer szóhoz is kapcsolják, ami azt jelenti, éles, vagy hegyes. De a leggyakrabban a német eigen szóból eredeztetik, ami annyit tesz, hogy saját. Akárhogy is, a csúcs fantasztikus látvány.
Sőt, ami még lenyűgözőbb, a hegy belsejét egy működő vasútvonal szeli át, a Jungfrau.
Az 1912-ben épített vasúti pálya Európa legmagasabban fekvő állomásához viszi az utasokat egy 7 kilométeres alagúton át a hegyen keresztül. A két alagúton belüli állomásról, amelyeket csak a hegy oldalából kivágott ablakai árulnak el, fantasztikus panoráma nyílik az utasok előtt.
Az Eigert egészen 1858-ig nem tudták meghódítani a hegymászók, a híres északi oldala pedig 1938-ig tartotta magát. A szakértők úgy tartják, hogy ez a világ egyik legnehezebb és legveszélyesebb hegymászó útvonala.