A tizenhetedik nyár a városban (2021) 78% 41★

Egy film, ami nem próbál más lenni, mint amit ígér, egy durván 90 perces kellemes, nyári történetet az első szerelemről. Van két kamasz főszereplő, akik mindketten szoronganak valami miatt. Cherry nem mer mások előtt beszélni, mert mindig zavarban van, emiatt pedig állandóan fejhallgatót hord, hogy ne kelljen másokkal kapcsolatba kerülnie. Smile pedig egy népszerű influenszer, aki azonban elkezdni szégyelleni az eddig végjegyének számító nyúlfogait, így elkezd állandóan maszkot hordani. Egy véletlen folytán találkoznak egymással, majd lassan egyre több időt töltenek egymással, és elkezdik levetkőzni a gátlásaikat egymás előtt.
A két főszereplő nagyon aranyos volt együtt, a többiek is jók voltak, bár sok idejük nem volt kibontakozni. A fő történet is érdekes volt, a vége pedig megható.

Kellemes, kedves, bájos nyári történet. Semmi extra, mégis megmelengeti a szívet. Érdekes a színezése, a zenéje viszont nem tetszett. A szereplők aranyosak és megható volt a cselekmény is. A mellékszereplők mondjuk totál feleslegesek, de ilyen rövid játékidőben nem is lehetett volna többet kihozni belőlük. Nem hiszem, hogy újranézős lesz, de élveztem és szerettem.

Kedves, aranyos történet az első szerelemről, a szorongások legyőzéséről, mindezt haikukba ágyazva. Szuper a történet, de pocsék a rajzolás. Sem a karakterek nem tetszettek, sem a színezés. Az egész nagyon neon, mint a plázák. Mondjuk ott is játszódik. De attól még nem tetszik.

Színes, talán túlságosan is, szagos, de nem nagyon szól semmiről. A grafika kifejezetten ronda, a színek olyanok, mint valami neonreklám, a tájakat meg mintha egy egy amerikai képregényből kukázták volna.
Karakterjellemek nem nagyon vannak, bár karaktarfejlődés azért valami mégis. Viszont a történet nem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Nyári történet? Romantikus? Felnövéstörténet? Mert minden van benne, és mégis semmi. Szóval, egynek elment, de nem lett maradandó élmény. Legalább a seiyuuk jók voltak. Meg a zene. Meg a haikuk. Szegény Cherryt sajnáltam, hogy kb. senki sem olvasta a haikuit, pedig szépek voltak.

Pont azt adta amit ígért, egy szép nyári történetet. A két főszereplő aranyos volt. Azt pedig külön öröm volt nézni, hogy a végén mindkettőjük legyőzte a saját korlátját.

Haikus help me express things in words better.

A történet kedves és szomorú egyszerre, bár nekem a végével voltak fenntartásaim, ezért ment a két csillag mínusz. Nekem sokkal jobban tetszett volna, ha Cherry és Smile kapcsolatát kicsit explicitebben látjuk, és nem csak a történet mögött meghúzódva. A végén lévő aranyos jelenet is kevés volt, ég egy 5 percet elfogadtam volna, hogy egy kicsit mélyebb lezárást kapjon az első nyári szerelem.

A képi világát imádtam. Látom, hogy sokan ezt kifogásolták, és értem miért. Nem az a atipikus anime film képivilág, de én imádtam a színeket, a rajzolást, és a színezést is. Az egész olyan volt, mintha valami keleti Dr. Seuss könyvecskébe csöppentem volna. Imádtam. A zenékkel is hasonlóan voltam, tetszettek a régi zenék benne, a nosztalgikus hangulat, a párhuzam a régi és az új szerelem között.

A haiku téma érdekes volt, imádtam, hogy Cherry egyszer elmondja, hogy tudja, hogy senki nem olvassa a haikujait, ami konkrétan lehetetlen, mivel Beaver mindenhova is felírja őket – jó, néha kissé hibásan –, mi nézők is innen ismerjük meg őket, és a történetben is fontos szerepet kapnak.

Láttam kapott manga és light novel adaptációt is, nekem tetszett annyira a film, hogy ezeket elolvassam, meglátjuk más médiumban hogyan tud érvényesülni ez a történet.

Lrdekes volt a látványvilág, nekem tetszett, hogy a háttér színezése meglehetősen stilizált volt. (Mert azért azt, hogy nem részletgazdag, em lehet mondani.) Kellemes hangulat, és kellemes zenei aláfestés.