Nápoly spanyol kormányzója a szép molnárné , Carmela kegyeire pályázik. A molnár sajátos módon áll bosszút : ő a kormányzót készül felszarvazni.
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Szerteágazó háttere és messzire nyúló irodalmi előzményei miatt A szép molnárnéval kapcsolatos elvárásaink még vígjátéki mivolta mellett is joggal lehetnek komolyak. A film alapforrása Pedro Antonio de Alarcón A háromszögletű kalap című regénye, mely többször megjelent magyar nyelven, de ahogy a Molyon is látszik, nem hagyott igazán mély nyomot a hazai közönségben. Mario Camerini ezt a történetet 1934-ben dolgozta fel először filmként, ez az 1955-ös változat tehát tulajdonképpen remake már, aminek a retrospektív vonzerejét a két főszereplő, Marcello Mastroianni és Sophia Loren jelentheti. Patinás, szép, régimódi, kimért klasszikus komédia körvonalazódik a fentiek alapján…
Ami végül szerencsétlen módon mintha nem lyukadna ki sehova. Annak ellenére sem, hogy Alarcón regényéből világosan kiemelkedett a hatalommal való visszaélés, a hatalomnak alávetett ember gyötrődése, mint vezérgondolat a vidám felütésű cselekmény hátterében. Ezt a film a téma szoros és hűséges feldolgozása miatt törvényszerűen szintén felmutatja, de meglepően súlytalan módon. Talán részben azért is, mert bár valóban könnyed és meglehetően régimódi alkotás, bőven nincs meg benne az a mélyebbre rétegzett, komolyabb és összetettebb tanulság, ami például a szintén könyves eredetijéhez képest százszor nyilvánvalóbban szórakoztató Horgász a pácban is ki tudott fejezni. Alarcón egyébként népmesei témát dolgozott fel a saját művében, így vélhetően itt lehet a kutya is elásva: Camerini filmje sem lehet erkölcsi tanulság és mondanivaló tekintetében összetettebb és bonyolultabb, mint egy népmese, aminek pedig bizony megvannak a maga nagyon világos keretei.
Mindezt ellensúlyozza a film remek humora és hangulata, még a valóban feltűnő régimódiság mellett is, illetve kétségkívül nagyon izgalmas Mastroiannit és Lorent ennyire fiatalon látni a képernyőn, de megdöbbentő módon olyan nagyon azért egyiküktől sem estem hanyatt. Yvonne Sanson jelenléte és játéka, szépsége valahogy inkább hatott rám.
Klasszikus, de talán nem teljesen időtlen darab. Sajnos egyik aspektusa sem nyűgözött le annyira, hogy feltétel nélkül ajánlani merjem.
