A rejtőzködő arc (2011) 80% 16★

Nekem nagyon tetszik, már többször is megnéztem. Szeretem az olyan filmeket, amelyeknél egy idő után megnézhetjük mégegyszer ugyanazokat az eseményeket más szemszögből, így a szereplők is más megvilágításba kerülnek. Ez is egy ilyen gyöngyszem, emellett a mondanivalója is elgondolkoztató.

U.I.: Azt a trailert senki ne nyissa meg, aki tervezi megnézni a filmet, mert erősen spoileres. Le kellene szedni, és másikat feltölteni.

Amikor elkezdtem nézni, majdnem kikapcsoltam fél óra múlva, mert azt hittem, hogy valami romantikus baromság némi féltékeny szellemmel megspékelve. De milyen jól tettem, hogy nem kapcsoltam ki! :D
Az igaz, hogy a történet alapja a párkapcsolat, de ez csak a pizzatészta és a feltét a lényeg. Ezt a sztorit erre a tésztára lehetett felhordani, kivételesen szükséges volt a romantika bele. Vagyis alapnak, pizzatésztának.
Amiért kap egy csillag levonást, az az, hogy nem részletezte ki, hogy milyen baromi rossz lehetett spoiler, nem éreztem eléggé a kényelmetlenséget, pedig én azt szeretem, ha konkrétan rosszul érzem magam az ilyen filmek nézése közben, mert annyira átjön a nehézségbe került szereplő kínlódása, kényelmetlenségei, szükségszenvedése.

„Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” Ez volt az első gondolatom, amikor vége lett. A rejtett arc nem az a fajta film, ami után mész tovább. Ez a film beleül a fejedbe, és ott is marad egy darabig. Olyan kapcsolatokról mesél, ahol a bizalom törékenyebb, mint a porcelán. Ahol a féltékenység és a bizonytalanság olyan döntésekhez vezet, amik visszafordíthatatlanok. És ahol végül az válik rabbá, aki másokat akart tesztelni. Nagyon tetszett, ahogy a két nő, Belén és Fabiana egymás tükrévé válik. Két különböző sors, két hasonlóan kiszolgáltatott helyzet. Egyikük önként vonul el, a másik lassan ráébred, hogy valami nincs rendben. És középen ott van Adrian, aki végig olyan, mint egy fekete doboz, nem tudjuk pontosan, mit érez, mit gondol, de minden körülötte történik. A film szinte egészében egy modern, elegáns, de hátborzongatóan üres házban játszódik. Itt nincs véres ijesztgetés, nincs túlzásba vitt horror, csak hideg falak, csöpögő vízcsap és egyre fokozódó feszültség. A helyszín tökéletes metafora, szép és letisztult kívülről, de valami belülről feszíti. A színészi játékot illetően Clara Lago (Belén) szerintem zseniális. A karaktere komplex, és az ő történetszála az, ami igazán erős morális kérdéseket vet fel. Martina García (Fabiana) is nagyon jól hozza a kívülállóból fokozatosan felébredő nőt, míg Quim Gutiérrez (Adrian), bár sokszor visszafogott, pont attól ijesztő, hogy ennyire kiismerhetetlen. A film egyik nagy ereje, hogy nem mondja meg, kinek van igaza. Nincs klasszikus hős és gonosz. Csak emberek vannak, akik hibáznak, szeretnek, félnek és néha túl messzire mennek. És igen, aki másnak vermet ás… De néha a verem nem is verem, csak egy tükör, amibe nem szívesen nézünk bele.