A szabadmerülés iránti rajongásuk nyomán összekovácsolódott rekordhajhász bajnok és a hősies biztonsági játékos történelmet írnak egy durva, mindent kockáztató húzással.
A legmélyebb lélegzet (2023) 21★
The Deepest Breath
108' · amerikai, egyesült királysági, ír · életrajzi, sportfilm, dokumentumfilm 13
108' · amerikai, egyesült királysági, ír · életrajzi, sportfilm, dokumentumfilm 13
Szereposztás
| Alessia Zecchini | Önmaga |
|---|---|
| Stephen Keenan | Önmaga |
| David Attenborough | Önmaga |
| Maura Keenan | Önmaga |
| Natalia Molchanova | Önmaga |
| Kristof Coenen | Önmaga |
| Mahmoud Barracuda | Önmaga |
| Leigh Baker | Önmaga |
| Ilaria Bonin | Önmaga |
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
Kriszta
Akkor figyeltem fel erre a filmre a Netflixen, mikor Korok Fatima világrekordot döntött szabadtüdős merülésben. Kíváncsi voltam erre az egész sportra, erre a világra, hogy mi motiválja ezeket a búvárokat, meg őszintén, hogy mennyire veszélyes ez a sport. Hát veszélyes. Nagyon. Nem is gondoltam volna, én úgy képzeltem, hogy merülésnél végig ott van valaki a versenyző mellett egy oxigénpalackkal készenlétben, hátha szükség lesz rá. De hát ez így nem működne, fizikai és biológiai okokból.
Amellett, hogy ez a film kimondottan Stephen Keenan-nek állít emléket, és mellette Alessia Zecchini a másik főszereplő, gyakorlatilag minden kérdésemet meg is válaszolta a szabadtüdős merülésre vonatkozóan. Ezek az emberek kicsit olyanok, mint a hegymászók: feszegetik a saját határaikat, miközben irtó nagy kockázatot vállalnak. Érdemes volt megnézni.
dontpanic
Én is Korok Fatima miatt néztem meg ezt a filmet, mert csodás, hogy van egy ilyen magyar sportemberünk, aki egy ennyire különleges sportban állít fel rekordokat és nyer világbajnokságot.
Magáról a sportról szerettem volna többet megtudni, így egy kicsit csalódás volt számomra, amikor a film elején kiderült, hogy két életút összeérése lesz a középpontban.
Nyilván érezhető volt, hogy sajnos az egyik szereplővel valami tragikus történt, mert mindenki múlt időben beszélt róla.
Szép, lassan építkezett a film, és persze elég sok minden kiderült belőle magáról a sportról is, még ha maradt azért bennem hiányérzet.
Alessia és Stephen története végül meg tudott fogni, és a vége elég erős érzelmeket is kiváltott belőlem.
Meddig érdemes elmenni, valami vélt vagy valós dicsőség és eredmény elérése érdekében, amivel igazából mást nem teszünk, csak a saját határainkat feszegetjük? Meddig érdemes ebbe más embereket belevonni, a testi épségüket, felelősségvállalásukat?
Egy extrém sport sosem csak az egyénről szól, aki végzi, hanem a családjáról, szeretteiről és az őket segítőkről, gondoljuk csak a hegyi serpákra…
Nyilván úgy van összerakva az ember, hogy vonzza a meghódítatlan mélység/magasság/extrém vidék, ha nem így lenne, esélyünk se lett volna meghódítani az egész bolygót és ennyi ideig túlélni rajta. De bennem mindig felmerül a kérdés, hogy megéri-e elmenni addig a pontig, ahol már nincs visszaút, és esetleg másokat is magunkkal rántani a mélybe…
