Theo Angelopoulos hozzálátott saját Gyűrűk Ura-vállalkozásához: a hatalmas költségvetéssel (18 millió euróból) készülő Trilógia Görögország 20. századi történelmét mutatja be egyetlen nő, Eleni sorsán keresztül. Az első rész, amely a Könnyező mezők címet kapta, 1919-ben indul Odesszában, és a… [tovább]
Theo Angelopoulos hozzálátott saját Gyűrűk Ura-vállalkozásához: a hatalmas költségvetéssel (18 millió euróból) készülő Trilógia Görögország 20. századi történelmét mutatja be egyetlen nő, Eleni sorsán keresztül. Az első rész, amely a Könnyező mezők címet kapta, 1919-ben indul Odesszában, és a második világháború eseményeivel zárul; a Harmadik szárny 1953 és 1974 között játszódik, az Örök visszatérés pedig az idős Eleni visszaemlékezését és unokáinak történetét mutatja be.
A „Könnyező mező” korábbi filmeknél erőteljesebb drámai indulat, romantika és tragikum találkozása jellemzi Angelopoulosz alkotását, a Könnyező mezőt is, amely gigászi project része: Görögország első számú rendezője három, egyenként háromórás filmeposzban kívánja feldolgozni hazája vérzivataros múltszázadi történelmét 1919-től az ezredfordulóig. A Trilógiát nyitódarabja, amely az első 30 évet öleli fel, máris az ország filmgyártásának eddigi legdrágább produkciójává tette: a film kedvéért többek között egy egész falut építettek fel egy tómederben, majd lakók százaival népesítették be. Angelopoulosz, akárcsak a legtöbb elvhű modernista őszintén hisz a nagy történetekben, filmjeiben az egyén sorsa alapvetően a társadalmi változások személyes leképezését jelenti: hősei ezért inkább tekinthetők szimbolikus figuráknak, mint hús-vér lényeknek. A Könnyező mezők központi alakja, Eleni egyfajta modern Szép Heléna, szenvedő tragikus hősnő a szörnyű testvérháborúk frontvonalában – megpróbáltatásai azonban épp a mitikus arányok miatt veszítik el direkt érzelmi hatásukat. A néhol már modorosan hosszú beállításokon történelmi tablóképekként vonulnak fel az életút állomásai, a dialógusok ismeretlen irodalmi szöveggyűjteményekből összeollózott mélyértelmű idézetek érzetét keltik – mintha csak csodálatosan megkomponált színházi előadást figyelnénk egy igen távoli kakasülőről. Semmi árulkodó premier plan, vagy intim kisszekond: Angelopoulos szemet gyönyörködtető filmje precíz és távolságtartó, az életművét korábban átható gyengéd melankólia hűvös intellektualizmusba fordult. [bezár]
