A helység kalapácsa (2023) 52% 11★

Aludtam rá egyet, de most sem tudom csillagozni.
Annak idején nagyon szerettem a művet, olvastam. Láttam színpadi verzióban is. Kiválóan szórakoztam rajta. Aztán eltelt sok(-sooook) év, mire felbukkant a történet újra, egy ilyen köntösben.

A fent említett meglehetősen kellemes élmények miatt, s mert spoiler, úgy döntöttem, megpróbálom. Nos, lehet azonban, hogy inkább nem kellett volna…

Valahogy én is hasonlóan éreztem, ahogyan az előttem szóló… Lett egy nesze semmi, fogd meg jól, aztán örüljél neki. Vagy, csinálj vele, amit akarsz, mindegy. Az egész koncepció sántít, valahogy mindenhol kilóg a lóláb. Se-se. Se-se a koncepció, se-se a színészi játék. Összecsapottnak éreztem, mert van egy kicsi ez, egy kicsi az, de nem áll össze, inkább töredezik. Csúnyán mondom: férc.

A színészi játék. Uhh. El kellett volna dönteni, hogy színpadiasan játsszák végig, vagy filmszínészkednek. Hát, itt kinek mi. Sajnos a főszereplő engem is nagyon zavart. Azt hiszem, Pindroch Csaba is az a színész, akinek bizonyos karakterek tévedhetetlenül jól állnak, minden más azonban ha megfeszül se lesz tőle természetes. Se színpadiasan, se filmszínészesen. Hát, itt most ezt éreztem.

Györgyi Anna, Gubás Gabi kifejezetten remek volt, utóbbit viszont sajnáltam, hogy ennyire mellőzték. Kiaknázatlan volt a figura, pedig kapott egy jó alapot. Szervét Tibor hozta a szokásost, vele nem volt gondom. (Hacsak az nem, hogy kicsit olyan érzésem volt, mintha néhol Poirot-ot próbálná megidézni. :)) Ember Márk. Öhm. Hát, biztos vannak, akiknek tetszik és szeretik, én egyelőre megtartom őt nekik. Nálam nem talált be, de még nagyon fiatal, később még alakulhat róla a véleményem. :) Aztán ott van V… Jaj. Tényleg mazochista vagyok, hogy mindent megnézek, amiben felbukkan, ahelyett, hogy inkább tudatosan megpróbálnám mellőzni. spoiler Ennyi év után már illene… Ha másra nem, arra viszont jók ezek a viszontlátások, hogy megállapítsam; ő is sajnos az a színész (lett), aki csupán bizonyos karaktereket tud, s közel sem áll jól neki minden. Idegennek hat tőle, nem természetes, egyszerűen nem hiszem el neki. Volt jó pár ilyen, de… Hát, ez itt most nem az. Itt pont azt játszik, amit nagyon tud, színházban is gyakran találták meg ilyen figurák, emiatt is lehetett szeretni annyira. De aztán ennyi. (Azt persze nem vitatom, hogy tudja és érti a szakmát, egyszerűen a karakteréből és formálható habitusából kifolyólag erősen korlátozva van, hogy mit tud jól megjeleníteni.)

Ami a megzenésített verseket illeti: jaj, rettenetesek. Egyedül talán Györgyi Anna jó, de őszintén szólva még ettől sem estem hanyatt. Ami engem illet, maradok ennél: Kis lak áll a nagy Duna mentében (1999). Itt – bár – népies a hangszerelés, de sokkal kellemesebb. És a hangok is sokkal szebbek… :)

Apropó, hangok: V. csak pár szót énekel itt, de nem tudtam eldönteni, hogy ennek most örüljek, vagy inkább ne?… xD

Kár.
Nem olyan egyszerű rámutatni, hogy mi ment félre, talán az hogy nem volt alapkoncepció, csak az hogy páran Petőfit szavalnak neo-western környezetben, Györgyi Annát meg arra kényszerítik hogy énekeljen.
Az egész film abszolút semmi volt, csak úgy megtörtént, voltak jó színészek, de nem tudtak mihez kezdeni a szerepeikkel, hogy Pindroch Csaba majdnem 30 év alatt hogy nem tanult még meg színészkedni részemről érthetetlen, ezzel együtt az is, mért akartak neki az SZFÉ-n osztályt adni.
Lehetett volna jó, ha a készítők gondolkodtak volna, mit is szeretnének csinálni, és nem csak menet közben jöttek volna rá, hogy semmit.
Előre sajnálom azt a sok száz (vagy ezer) diákot, akikkel a jövőben ezt fogják megnézetni irodalom órán, és ez alapján meg is ítélik majd a magyar filmipart.