A facipő fája (1978) 11

The Tree of Wooden Clogs · L'albero degli zoccoli
180' · olasz · dráma

1 díj · 0 jelölés

A film szereplői Bergamo környéki emberek, akik újraélik, eljátsszák dédapáik, a hajdan volt uradalmi cselédek mindennapjait. Öt család él együtt egy majorságban, róluk szól a varázslatos mese. Egy pici fiú iskolába megy, egy nagyobbacska embert próbáló munkát vállal, hogy el tudja tartani az… [tovább]

olasz · angol

Képek 12

Szereposztás

Luigi OrnaghiBatisti
Francesca MoriggiBatistina
Omar BrignoliMinec
Antonio FerrariTuni
Teresa Brescianiniözvegy Runk
Giuseppe BrignoliAnselmo
Carlo RotaPeppino
Pasqualina BrolisTeresina
Massimo FratusPierino
Francesca VillaAnnetta

További szereplők

Várólistára tette 17


Kiemelt értékelések

Lali 

Ritka nagy film, a legtöbb komoly filmes listában ott szerepel.
A XIX. század végi olasz, Bergamo környéki szegény parasztok, uradalmi cselédek élete elevenedik fel csodálatosan ebben a háromórás (!) filmben.
A szereplők környékbeli emberek, vagyis amatőrök, amitől azonban egyáltalán nem lesz valamiféle dokumentarista jellege a filmnek. Nagyon is élő világot, egymásba szövődő történeteket láthatunk.
Több család él együtt egy uradalmi majorságban, kiszolgáltatottan, megalázottan, de mégis valamiféle biblikus melegségben.
Ez a melegség igazából a rendező szemléletéből, szívéből fakad, szinte érezhető az a finom léleksimogatás, ahogyan tekint és ahogyan bánik a szereplőkkel, helyzetekkel.
Vannak rendezők, akik filmjeiből sugárzik az emberszeretet. (Nálunk például Enyedi Ildikó.)
És hiába háromórás a film, odaragaszt, megfog ez a csöndes emberszeretet.
Megfog ez a hit az emberséges emberben.
Megfog és fölemel.

Nagyon meglepődtem, amikor a Netflixen elém tűnt ez a film.
Merthogy majd ötven éves, 1978-as.
Annak idején ott volt a fejemben az érdekes, megnézni való filmek között, de aztán valahogy elmaradt a találkozás. Pedig ifjúkoromban elég sok filmet néztem meg, és akkor ráadásul kevesebb (és válogatottabb) film is került elénk, így a filmtermés javát abból a korból viszonylag jól ismerem.
Az volt az olasz film aranykora, ami azt is jelenti – legalábbis nekem – hogy a világ vezető filmes nemzete volt seregnyi világhíres rendezővel, színésszel, színésznővel.
Antonioni, Bertolucci, Fellini, Pasolini, a Taviani fivérek, Zefirelli, csak hogy a legnevesebb rendezőket említsem.
A rendezőnek, Ermanno Olminak a Facipő fája a legjelentősebb filmje.
(Megjegyezném, hogy nemcsak a rendezője, hanem a forgatókönyvírója és operatőre is ő volt.)
A film elnyerte a ’78-as Arany Pálmát, és sok más díjat is.

Nézzétek!

carragher 

Nekem tetszett. Jó volt látni ,hogy régen a parasztok hogyan éltek.
Mennyi mindenre kellett figyelni. Nem volt autó és mosógép sem de volt istentisztelet, esti tűz mellett éneklés, disznóvágás, és házasság.


Népszerű idézetek

Ódor_Endre 

– Don't laugh, children. Poor souls like that who have nothing are closer to God.

Ódor_Endre 

– A peasant's son going to school. What will people say?

Ódor_Endre 

– You going to swindle us like last time?
– Frikì has never swindled anyone! I respect women as much as I respect monkeys!
– You and your fancy talk!

Ódor_Endre 

– You ladies took a big risk by not calling the midwife.
– Babies come into this world by themselves. They don't need anyone's help.


Hasonló filmek címkék alapján