A facipő fája (1978) 11

The Tree of Wooden Clogs · L'albero degli zoccoli
180' · olasz · dráma

4 díj · 0 jelölés

A film szereplői Bergamo környéki emberek, akik újraélik, eljátsszák dédapáik, a hajdan volt uradalmi cselédek mindennapjait. Öt család él együtt egy majorságban, róluk szól a varázslatos mese. Egy pici fiú iskolába megy, egy nagyobbacska embert próbáló munkát vállal, hogy el tudja tartani az… [tovább]

olasz · angol

Képek 12

Szereplők

Luigi OrnaghiBatisti
Francesca MoriggiBatistina
Omar BrignoliMinec
Antonio FerrariTuni
Teresa Brescianiniözvegy Runk
Giuseppe BrignoliAnselmo
Carlo RotaPeppino
Pasqualina BrolisTeresina
Massimo FratusPierino
Francesca VillaAnnetta

További szereplők

Kedvencelte 1

Várólistára tette 16


Kiemelt értékelések

Lali 

Ritka nagy film, a legtöbb komoly filmes listában ott szerepel.
A XIX. század végi olasz, Bergamo környéki szegény parasztok, uradalmi cselédek élete elevenedik fel csodálatosan ebben a háromórás (!) filmben.
A szereplők környékbeli emberek, vagyis amatőrök, amitől azonban egyáltalán nem lesz valamiféle dokumentarista jellege a filmnek. Nagyon is élő világot, egymásba szövődő történeteket láthatunk.
Több család él együtt egy uradalmi majorságban, kiszolgáltatottan, megalázottan, de mégis valamiféle biblikus melegségben.
Ez a melegség igazából a rendező szemléletéből, szívéből fakad, szinte érezhető az a finom léleksimogatás, ahogyan tekint és ahogyan bánik a szereplőkkel, helyzetekkel.
Vannak rendezők, akik filmjeiből sugárzik az emberszeretet. (Nálunk például Enyedi Ildikó.)
És hiába háromórás a film, odaragaszt, megfog ez a csöndes emberszeretet.
Megfog ez a hit az emberséges emberben.
Megfog és fölemel.

Nagyon meglepődtem, amikor a Netflixen elém tűnt ez a film.
Merthogy majd ötven éves, 1978-as.
Annak idején ott volt a fejemben az érdekes, megnézni való filmek között, de aztán valahogy elmaradt a találkozás. Pedig ifjúkoromban elég sok filmet néztem meg, és akkor ráadásul kevesebb (és válogatottabb) film is került elénk, így a filmtermés javát abból a korból viszonylag jól ismerem.
Az volt az olasz film aranykora, ami azt is jelenti – legalábbis nekem – hogy a világ vezető filmes nemzete volt seregnyi világhíres rendezővel, színésszel, színésznővel.
Antonioni, Bertolucci, Fellini, Pasolini, a Taviani fivérek, Zefirelli, csak hogy a legnevesebb rendezőket említsem.
A rendezőnek, Ermanno Olminak a Facipő fája a legjelentősebb filmje.
(Megjegyezném, hogy nemcsak a rendezője, hanem a forgatókönyvírója és operatőre is ő volt.)
A film elnyerte a ’78-as Arany Pálmát, és sok más díjat is.

Nézzétek!

carragher 

Nekem tetszett. Jó volt látni ,hogy régen a parasztok hogyan éltek.
Mennyi mindenre kellett figyelni. Nem volt autó és mosógép sem de volt istentisztelet, esti tűz mellett éneklés, disznóvágás, és házasság.


Népszerű idézetek

Ódor_Endre 

– Don't laugh, children. Poor souls like that who have nothing are closer to God.

Ódor_Endre 

– A peasant's son going to school. What will people say?

Ódor_Endre 

– You going to swindle us like last time?
– Frikì has never swindled anyone! I respect women as much as I respect monkeys!
– You and your fancy talk!

Ódor_Endre 

– You ladies took a big risk by not calling the midwife.
– Babies come into this world by themselves. They don't need anyone's help.


Hasonló filmek címkék alapján