1941. december 7-én Japán hadüzenet nélkül megtámadja az Egyesült Államokat, a Pearl Harborban állomásozó amerikai flottát súlyos veszteség éri. Amerika belép a második világháborúba. John Basilone őrmester arra készül, hogy kihajóznak és valahol a Csendes-óceánon bevetik őket a japánok ellen.
Emerson értékelése
Emerson
Az elit alakulat magasra tette a mércét, azt nem is sikerült túlszárnyalni, pedig a séma (majdnem) ugyanaz volt: Először az igazi hősök meséltek, majd Tom Hanks tartott egy rövid összefoglalót, végül jött az amerikai módra kiszínezett sztori. Most mondanám, hogy a borzalmakat tökéletesen visszahozták, de honnét is tudhatnám, hogy milyen volt. Ami számomra hihetetlen, hogy aki részt vett egy háborúban (és olyanban, ahol harcolt is, nem csak homokot söprögetett), az hogy rázódhat vissza a civil életbe? A sorozat végén nem egy bizonyíték volt erre. Nagyon tetszett, ahogy a szereplőket és a valódi katonákat felsorakoztatták. És végre figyeltek arra is, hogy legyen hasonlóság köztük.
A színészek mindegyike remekelt, de Joseph Mazzello messze lekörözött mindenkit. Minden benne volt a tekintetében. Sajnálom, hogy nincs agyonfoglalkoztatva…
És akkor most jöjjön a negatívum (mínusz 3 csillag): a nyál. Mert az bizony volt. Két olyan epizóddal is elszöszöltek, ami másról sem szólt csak az enyelgésről. Nem értem, ez mire volt jó. Kicsit megpihentek az alkotók, mert túl sok volt az erőszak? A másik, hogy amíg az elit alakulat minden egyes karakterének sorsa érdekelt, itt – már bocsánat – de volt egy-két alak, aki már fárasztott (nem nehéz kitalálni, hozzájuk tartoztak a nyál részek).
Ez a sorozat is elgondolkodtatott, akárcsak a többi háborús alkotás. De a megvilágosulás – hogy mire jó az öldöklés – továbbra is várat magára.
