Kedvenc
Linden *Reidről*: – Honnan szedték ezt a srácot?
Rossi: – Az F.B.I. épülete előtt hagyták egy mózeskosárban.
Reid: – Ha Derek Morgan kimondja az igent, a hajadonok országos gyásznapot hírdetnek.
El sem hiszem, hogy tényleg végig néztem az egész sorozatot, az egész másfél évtizedet, azt a rengeteg gyilkost, pszichopatát, akit elkaptak vagy megöltek. Azt a rengeteg csodás embert, akiket a készítők adtak nekünk részről részre, évadról évadra. Valami zseniális volt, komolyan mondom. Méltán híres a sorozat, semmi túlzás nincs. Nem mondom, hogy teljes mértékben elégedett vagyok a befejezéssel, mert igazából olyat szinte lehetetlen összehozni, de meg kell hagyni, szépen zárták le ezt a 15 évet, amit a csapat nagy része lehúzott egymás mellett. Mindenkit nagyon megszerettem, még azokat a karaktereket is, akiktől az elején a falra tudtam volna mászni. Kedvenceim is lettek, mindenkit másért szeretek, és az egy-egy szereplő közötti kapcsolatot is másért és másért szeretem. Azt viszont nem hagyhatom ki, hogy az örök kedvencem és nagy szerelmem Reid marad, bármi történjék is.
Rory: Meglepi vagyok.
Lorelai: Úgy, mint a fogantatásod.
Rory: Két perc és kész vagyok.
Lorelai: Úgy, mint a fogantatásod.
Látszik hogy még a 90-es években készült a film, mert azoknak a filmeknek van egy különös bája, természetessége, ami miatt sokkal szívesebben nézem őket, mint a mai modern tucatfilmeket.
Edward Norton játéka már itt is elképesztő volt.