Thalía mexikói

Szép nő, szép hang, szép lélek. Röviden így tudnám jellemezni. Többek között azt szeretem benne, hogy kísérletező típus. Nem nagyon tudnánk két egyforma stílusú albumot mutatni eddigi munkásságából, pedig elég sok lemeze megjelent már. (Amiket én lelkiismeretesen gyűjtögetek is, kisebb-nagyobb fáziskésésekkel, most már.) Mindig előrukkol valami újjal, valami olyannal, amivel még nem találkoztunk a tolmácsolásában. Nemrég azt is bebizonyította, hogy élőben is csodálatosan tud énekelni. A sok playback amúgy sem szimpatikus azoknak, akik például hozzám hasonlóan szeretik az igényes, élő zenét.

Bájos, kedves csaj benyomását kelti, sajnos nekem még nem sikerült vele élőben találkozni (mint több ismerősömnek már), de – talán – majd egyszer. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy nem tárulkozik ki minden egyes szennyessel, csak azért, hogy írjanak róla.

Bevallom töredelmesen és őszintén, színésznőnek annyira nem kedvelem. Legalábbis a telenovellákban nem sikerült meggyőznie (számomra túl egyhangú és egyforma a játéka mindenütt). Talán, ha egyszer elvállalna egy más típusú filmet, vagy, ha színházban lépne fel… Erre mondjuk nincs igazán sok esély, de… egyszer… talán… :)

Ja igen. Bár nem tisztem foglalkozni a magánélettel, nem is szoktam, de büszkén vállalom, hogy annak idején kb. én voltam az ismeretségi körömben az egyedüli, aki nagy boldogsággal és örömmel fogadtam, hogy egy 22 évvel idősebb férjet választott magának. :D Persze mindenki egyből „kiábrándult belőle”, hogy milyen egy gusztustalanul siker és pénzéhes nőszemély, blablabla… Pedig, egy frászt. :) (De ugyanez elmondható Natalia Oreiróról is. Én nem haragudtam, sőt!… :D)