Kelly Reichardt amerikai

„Olyan a film, mintha azt néznéd, hogy a festék szárad.” – írta egyszer valaki a Night Moves-ról. Nos, valóban lassú filmeket készít Reichardt művésznő. Nem pokolian Tarr Béla-lassúakat, de azért lassúakat, amikben a cselekmény sem gyorsul igazán fel, bár történni történnek események. Az viszont biztos, hogy maradandó filmeket készít. A Meek's Cutoff és a Night Moves is egyaránt letisztultak és hiperrealisták. Árad belőlük egyfajta zavaros elszigeteltség érzés, a karakterek zavartak, és annak ellenére, hogy nehéz, tájak csendjétől kongó atmoszférában úsznak, úgy, mint akiktől elfordult az Isten, képesek még mélyebbre süllyedni ebben a kirekesztett tévelygésben. A feszültség tehát épül, nem zuhan meg, de csak alig észrevehetően fokozódik, miközben szembe találod magad azzal, hogy egy-egy műfaj csontig lecsupaszított elemeivel gyakorolt rád mély hatást. Ez nagyon is nagy szó, tekintve, hogy mások már nem tudják merre aknázni és bonyolítani a történeteket, hogy lenyűgözzék az embereket.