Karcok 1

Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy így játszom ki a rendszert… :-)
Mármint, az ominózus (francia) filmhez – tudtommal – nem készült sem hivatalos magyar szinkron, sem pedig felirat, nekem pedig nincs hozzá gyári (angol) DVD-s feliratom (hogy legalább angolul kiidézhessem a kedvenceimet), így hát a franciából „homemade” magyarra való idézgetést választottam, csak hogy az is értse / rátaláljon, aki egyébként nem (feltétlenül) tenné…

Nos, az ominózus film a Noce blanche (1989) , s ímhol a (kedvenc) idézeteim:

*****

– Mi olyan különleges abban a tanítványodban? […]
– Egészen elképesztő. […] Néha, amikor esszéken dolgozol, kitalálsz egy brilliáns részt. Így elfelejted az esszé gyengeségeit és kiváló minőséget viszel bele. A pillanat izgalmát. Életemben először úgy érzem, találkoztam egy igazán kivételes személlyel. Mindössze 17 évesen igazán ismeri az emberi élet jelentéktelenségét, és arra összpontosít, ami igazán számít.
– Ennyire briliáns?
– Le van maradva nyelvtanból és matekból, de ez csak felületesség. […] Egyengetni akarom a bölcsesség útján.
– Velem sosem csinálsz ilyet.
– Neked már nincs rá szükséged.
– Szerelmes vagy belé?
– Olyan buta vagy!
– Ígérd meg, hogy nem történik meg.
– Olyan buta vagy! Nem kell megígérnem. Sosem fantáziáltam fiatal lányokról, számomra te vagy az egyetlen.

*****

„Szeretlek. Ha öreg vagy, kövér, ráncos, vagy beteg, nem változtat semmin. Ez mélyen bennem ered. […] Úgy élek majd, mint egy remete. […] Egy nap azt mondtad, senki nem tudja az élet mit tartogat számunkra. És a kétségbeesés jele a hiúság. Azt mondtad: nyitottan kell a világra tekintenünk. Tehát? Az emberek azt gondolnak, amit akarnak. Mi mások vagyunk.”

*****

– Mindannyian gyerekek vagyunk, és az nehéz, amikor az illúzióink beszürkülnek. […] Nem könnyű gyereknek lenni.
– Ez az, amiért magának nincsenek?
– Eléggé tönkretette a tanulmányait. Kérem, próbálja meg a problémáit félre tenni, és tanuljon.
– Minek? Megszületik, rohan a világban, és azután meghal.
– Kultúra és diploma segíthet a jobb és kellemesebb rohanásban.
– Maga ezt hiszi?
– Ezért tanítok. Az élet sokkal gazdagabb, mint azt valaha képzelné. A kétségbeesés egyfajta hiúság. Álruhában.
– Nem tudom ez egy fajta hiúság-e, de amikor rám tör, akkor igazán fáj.
– Maga fiatal. Tanulja meg az életet nyitott elmével megközelíteni.

*****

– Mi van magával? Nincs barátja?
– Minek járni valakivel, akire 10 év múlva nem is emlékszem? És látva mások ábrándjait, elveszítem a sajátjaimat. […]
– Maga egy szokatlan ember. Ritka látni egy lányt a maga korában. aki ennyire kiábrándult. Azt akartam mondani, ilyen… felvilágosult.

*****

– Kedvelem magát. Mert én olyan vagyok, mint maga. Magányos.
– Miért mondja ezt? Van feleségem, barátok, tanítványok…

[Mathilde elvigyorodik.]

*****