Tizenévesen láttam a Bruce Lee filmeket. Elképesztő és lenyűgöző volt, ahogy a testét uralja és bánik vele. Emlékszem, már jónéhány filmen túlvoltam, amikor megtudtam, már régen nem él, hiszen ’73-ban meghalt. Akkora sokk volt, mintha csak egy közeli hozzátartozóm haláláról értesültem volna. Aztán kutakodtam utána és tudtam meg dolgokat róla. Lenyűgöző volt a szorgalma, kitartása, az életfilozófiája és az életmódja közötti szigorú következetesség. Meglepő volt akkoriban nekem, hogy filozófikus alkat volt, de ma már tudom, ez így oké: egyik, a harcművészet, hozta magával a másikat, a filozófikusságot. Nagyon komoly, mégis egyszerű, és eredeti gondolatai voltak, olyan életbölcsességek, amelyek ötvözik a test és szellem tökéletes integritását a bölcsesség univerzumában, bármilyen helyzetben is akarjuk használni. Akkoriban nem sok könyv volt elérhető róla, de ami igen, azt elolvastam. Aztán megfeledkeztem róla, hogy a filozófiája is nagyon érdekel, úgyhogy most továbbviszem ezt a szálat is.
Mai napig csodálom őt.
Kiváló ember volt, akinek élete számos mozzanata máig pozitív például szolgálhat bárkinek. Rövid idő adatott meg neki, ám ő nem pazarolta egyetlen percét sem. Annyi mindent sűrített bele a 32 évébe, mintha háromszor ennyit élt volna.
Meg akarta hódítani a világot. Szerintem sikerült neki. Úgy mint senki másnak. … még ma sem.
… és még valami. Az egyetlen ember, aki legyőzte Chuck Norrist. :)