Wu Shan Wu Xing (Fog Hill of Five Elements 1.) (2020–2020) 100% 2★

Hogy merték ezt megcsinálni? Hogy mertek egy olyan sorozatból, ami 2003 óta készül, három részt lerakni az asztalra, meg egy nagy cliffhangert, és itt hagyni a teljes bizonytalansággal, hogy mikor hozzák ki a folytatást? Régen varázsolódtam el ennyire, és voltam szimultán ilyen dühös a készítőkre.
A Fog Hill of the Five Elements egy kicsit avatáros jellegű, sötét kínai fantasy világban játszódik, ahol az öt elemet (tűz, víz, föld, fém, fa) öt „aspect” (lényegében az elem harcosa) képviseli. A főszereplőnk a tűz harcosa, aki valamikor a múltban megtört egy tiltott pecsétet, és ennek következményeit a jelenben is nyögi. A három epizód nagyjából arra elég, hogy megismerkedjünk a világ alapjaival, megismerjük magának a főhősnek a személyiségét (a múltja még annyira nem tiszta), egy-két mellékszereplőt (akiket az időhiány dacára rendkívül mélyen kidolgoznak, komplex többdimenziós, és sokszor nagyon szerethető karakterekké válnak), meg megnézzünk pár nagyon vagány harcot, aztán mire ténylegesen beindulna a cselekmény, szerephez jutna a többi elem, már vége is az egésznek.
De ez a három rövid epizód mestermű. A grafikáról igazából nehéz beszélni, egy konkrét műalkotás. Minden jelenet, minden pillanat egy csoda benne, még a legbolondosabb képeket is olyan igényességgel, olyan festői stílusban valósítják meg, hogy nem tudod, hogy nevess, vagy kapard fel a földről az álladat. A végén néhány „hogyan készült” kép mutatja, hogy a háttereket hogyan készítették el vízfestékkel, csöpögtetéssel, hogyan rajzolták magukat a képkockákat, tényleg elképesztő energia és motiváció volt abban, hogy ez így, ilyen formában készülhessen el. Mellé még kapunk egy szintén csodálatos OST-t (az openinget nem tudom kiverni a fejemből), és kész van másfél órányi élmény.
Nézzétek meg. Aztán nyafogjatok velem a folytatásért.