Wotaku ni Koi ha Muzukashii (2020) 74% 8★

Kicsit sokkolt, amikor rájöttem, hogy musical, mert őszintén a sztorinak nincs sok köze hozzá, és eléggé felesleges volt bele a legtöbb dalbetét szerintem. Nekem nem adtak hozzá a hangulathoz. Ez alól kivétel az első közös számuk, amikor rengeteg cosplayer statisztával táncoltak együtt. Egyébként kíváncsi lennék rá, hogyan szerezték a táncosokat, másmint, hogy rendes cosplayerek voltak-e vagy beöltöztetett táncosok. Egyébként rengetegszer visszatekertem, hogy minél több karaktert ismerjek fel, de volt, akik meg sem tudtam nézni rendesen. spoiler Mindenesetre a sztorit eléggé megnyirbálták, annyira nem tetszett, hogy Koyanagi-sant és Kabakura-sant gyakorlatilag pótléknak használták, valamint Narumit elég negatívan tüntették fel benne. A szívem szakadt meg néha szegény Hirotaka miatt pedig láttam az animét, annyira fafejnek volt Narumi beállítva. Pedig azt a férfit, aki hajlandó a BL doujinshid színezésében segíteni, aranyba kéne önteni. spoiler De végül is szerettem, alapból imádom a párost is, csak itt kicsit elmentek itt a másik irányba, de összességében a színészek alakítása tetszett, voltak benne vicces jelenetek, és a vége is cuki lett.

Hát én ezt tökre bírtam… A hangulata a bigband-es muzsikával a Fred Astaire-s filmeket idézte meg bennem, bár ugye ők ott azért nagyon tudtak énekelni és táncolni, itt azért az a szint nagyon messze volt, de magasan very nálam a LaLaLand mintha feelingjét. Ja és átestem a tűzkeresztségen: megvolt életem első japán musical-e.
Rémlett, hogy mintha én láttam volna ezt az animét… de mint kiderült, valamiért az utolsó néhány részt nem néztem meg (ideje lesz pótolni). Egyébként mind a két színészt szeretem. A csajnak jobban megy az éneklés és a tánc, de Kento is kitett magáért, nem gondoltam, hogy tud énekelni. No, de visszatérve… izgalmas az a szembeállítás, ahogy a bigbandes 40-es évekbeli amerikai musical feelinget (a bár hangulata, a barista, a vokálos fiúk, a táncok pl. mikor a vörös folyosókon bolyong Kento barátunk, de a csajéi is, vagy a ruhái stb.), nyakon öntik a hamisíthatatlan japán otaku, manga, anime, cosplay szubkultúrával. Ez a kettősség nagyon jól van keverve és egyensúlyban tartva.
Amit érezni lehet benne, hogy sok minden kimaradt a sztoriból. Ezt a többi live action filmnél is lehet tapasztalni, de itt még az énekek és táncok is elvettek a történet kibontakozásából. Mondjuk én ezt nem bánom, én bírtam az énekes-táncos betéteket, de a sztorinak kellett volna az idő. Mindenesetre tök jó rejtett poénok voltak benne, amiket csak leginkább azok értenek, akik animéket is néznek.

Most akkor ez romkom volt, vagy musical? Csak mert minden tizedik percben kornyikált valaki XDDD
Mellesleg Yamakennek egész jó énekhangja van, kár hogy ezt nem túl gyakran használja :/

Hűha! Úgy hasraütésszerűen csillagoztam, de fogalmam sincs, hogy tényleg ennyit ér-e, mivel igazából azt sem tudom, hogy mit néztem. :DD
Kicsit sokkolt, időnként voltak benne nyugodt és emészthető részek, a dalbetétek a La La Land-et juttatták eszembe – hasonlóan musical-film volt és mégis rendben volt, nem?, tehát akkor ezzel nem is lehetne problémám, de azért mégis itt valahogy más volt, meg úgy az egész egyszer kellemes volt, máskor aranyos, viszont rögtön utána túúúúl sok lett, legalábbis számomra. Gondolom Japánban ez a film teljesen normális, ugye?
Akkor most az értékelés röviden: ez nagyon érdekes volt. :D