Több százezer mobiltelefon, LCD tévé, notebook, mely csakhamar használaton kívülivé válik; ezek később Ghánába kerülnek, ahol gyerekek és fiatal felnőttek bontják szét apró darabokra a mérgező füstben. Mindez csupán „tiszta” üzlet egyeseknek, másoknak azonban mérgező rutin.
Welcome to Sodom (2018) 1★
Képek 5
Szereposztás
Mohammed Abubakar | önmaga |
---|---|
Awal Mohammed | önmaga |
Kwasi Yefter | önmaga |
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Nem sokat finomkodtak a készítők, a végén külön felirat emlékezteti az európai nézőt, hogy az okoskütyüjei előbb-utóbb itt, vagy valamilyen más illegális hulladékgyűjtő telepen fognak kikötni. Ez a ghánai „szemetesvödör” tényleg Szodoma, a felvételek elképesztőek, ennek a helynek a létezése már önmagában vádirat a jelenlegi állapotokkal szemben.
Mint minden jobb dokufilm, a készítők itt sem az ijesztgetésre, a nyomorpornóra és a drámai hatáskeltésre utaztak, hanem az emberi sorsok bemutatására koncentráltak. Ez egy törvényen kívüli, láthatatlan világ, annak előnyeivel (a menekülők, kitaszítottak otthonra lelnek benne) és hátrányaival (a szemérmetlen üzérkedés és taposás mindennapos jelenségek). Az itt dolgozó emberek között vannak egészen extrém esetek, pl. a magát kisfiúnak kiadó kislány, aki ezzel a „nemváltással” próbál veszélyesebb, de jobban fizető munkát kapni. Arról, hogy ki miért dolgozik itt, időnként hallhatunk megdöbbentő magyarázatokat, amelyek pszichológiai szempontból azért érthetőek. Van, aki még büszke is arra, mekkora a teherbírása, szemben a „lusta fehér emberrel”.
A körforgás visszatérő motívum a filmben. Kiszervezik ide az illegális hulladékot, azt mérgező füstben elégetik az illegális munkások, majd az így kinyert nyersanyagot afrikai kereskedők illegális úton eladják a nyugati cégeknek, hogy azok újabb, megsemmisítésre ítélt eszközöket gyártsanak belőlük. Sajnos végül mindenki részese lesz ennek a ciklusnak.