Vajon milyen látványt nyújthatott Noé bárkája, amikor a puszta kellős közepén állva az özönvizet várta! A bárka hossza háromszáz rőf, a szélessége ötven, a magassága pedig harminc rőf. Isten ezeket a méreteket adta meg Noénak. „Minden élőlényből kettőt vigyél a bárkára, egy hímet és egy… [tovább]
Vajon milyen látványt nyújthatott Noé bárkája, amikor a puszta kellős közepén állva az özönvizet várta! A bárka hossza háromszáz rőf, a szélessége ötven, a magassága pedig harminc rőf. Isten ezeket a méreteket adta meg Noénak. „Minden élőlényből kettőt vigyél a bárkára, egy hímet és egy nőstényt.” Az a bárka nagyobb lehetett egy modern tengerjáró hajónál. „És feltört a hatalmas, mély vizek összes forrása, és megnyíltak az egek zsilipjei. Negyven nap és negyven éjjel ömlött az eső a földre.” A kutatók emberöltőkön át keresik létezésének bizonyítékait. De vajon jó helyen keresgéltek-e? 1369-ben a Földközi-tengeren Ciprus mellett elsüllyedt egy hajó. A Catherine nevű hajó Pierre de Lusignannak, Ciprus és Örményország királyának zászlaja alatt haladt. A Szentföldről jött, és egy keresztes háborúban zsákmányolt ereklyét hozott a fedélzetén, amit úgy hívtak, hogy az „Isten szeme”. A teremtés és a megsemmisítés, a gyógyítás és a pusztítás, a kezdet és a vég jelképe. A Catherine és titokzatos rakománya a mai napig nem került elő. Napjainkban kezdetét veszi az úgynevezett Bárkaexpedíció. Az Atlantisz expedíciós hajó a Földközi-tengeren, a törökországi Anatólia közelében, fedélzetén a „titkos társasággal” felfedező útjára indul… [bezár]
