Az amerikai cserediák Jane a perugiai egyetemen tanul. Amikor egy maszkos őrült elkezdi gyilkolni az intézmény diákjait, Jane és barátnői úgy döntenek, hogy egy kis falucskában keresnek menedéket, de úgy tűnik, hogy a gyilkos utánuk ment.
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots 
Torzó (1973) 60%
Példásan kivitelezett giallo: részleteiben mintha afféle enciklopédiai illusztrációja lenne a műfajnak, ezen kívül érezzük a hatását a modern, sőt, a mindössze akár őt csak néhány évvel követő amerikai horrorokon, illetve utolsó háromnegyed órájában olyan hatásosan és tudatosan nyomja felfelé a nézőben az adrenalint, hogy olyat igazán ritkán tapasztalunk a hasonló korú és műfajú darabok esetében.
Tulajdonképpen csak apró balszerencse ehhez képest, hogy az Argento által csinált korabeli horrorokhoz képest ez a film nem elég szép (vizuálisan*), nem elég okos (forgatókönyvileg) és nem is elég tartalmas – mindenképpen fel kell azonban róni neki, hogy műsorideje első felében még messziről kerülgeti csak azt a hangulatot és stílust, ahova a végén kilyukad majd, olyan az élmény, mintha két, félúton egymással összeforrasztott mozit néznénk csereszabatos szereplőkkel. Ez azt is jelenti, hogy az első bő háromnegyed órát úgymond „ki kell bírni” (bár messze nem ennyire tragikus azért a helyzet), hogy a második 45 percben már tényleg élvezetes és önjogán szórakoztató horrort nézhessünk.
A kétarcúság kapcsán: a film eleje már-már egy tételtől tételre kipipálgatott ellenőrzési lista. Van itt pucérkodás, veszélyes helyeken lassan felvezetett halált haló fiatal lányok, nyomozó rendőr, megannyi idióta fordulat és logikátlanul viselkedő szereplő, meg egy nagyadag hetvenes évek olasz korszellem. A második fél, ahogy írtam, mesterien vezet fel egy remekül berendezett tömegmészárlást, áthozva az első „felvonás” rejtély-faktorát. Ennek megfelelően önismétlek: ne kapcsoljuk ki csak azért, mert az eleje nem jön be, vagy túl primitív, buta.
Amiről sajnálatos módon teljesen értelmetlen beszélni, az a színészi játék: nagy bánatomra Tina Aumont bőven megragad a biodíszlet színvonalon, de legalább a mellmutogatásban nem vesz részt. Suzy Kendall már emlékezetesebb eset, a legnagyobb kaszabolások közepén hisztériájukat elfojtó női főhősök között egy jobb induló!
Korrekt mozi, amely nem lép ki választott műfaja keretei közül, de abban mindenképpen a jobbak közé törekszik. Megérdemelt hetes.
*Bár itt megjegyezném, hogy néhány ötletes kamerabeállás és jelenetkompozíció azért egészen művészire sikeredett – ez is olyan olaszos dolognak tűnik, mintha az ottani filmesek három üveg Cinzano után sem tudnának úgy hozzányúlni a kamerához, hogy abból legalább véletlenszerűen ne süljön ki valami esztétikus, emlékezetes dolog…
