Kiemelt értékelések
Rengeteg közepes filmet látok, és a többségüket a legtermészetesebb módon teljesen elfelejtem. Ez viszont egy olyan film volt, amelyre minden hibája ellenére is emlékezni fogok – a történet miatt, amely ugyan nem tudott kibontakozni, de a fejemben összeállt a maga teljességében. Bruno Ganznak és a figurájának nagy szerepe volt abban, hogy egyáltalán elkezdtem érezni a sztori erejét. Az ő figurája kidolgozottabb, koherensebb, talán eleve könnyebb dolga is volt vele a szerzőnek, hiszen egy kész jellemről van szó, aki következetesen reagál a helyzetekre. Az ő társa, ellenpontja a fiatalember az EU-ból. A nagy játszma az lenne, hogy a steril tárgyalótermektől távol, a terepen miképpen piszkolódik be az ő keze, lelke, miképpen válik érett emberré – és hogy ezzel mit nyer, mit veszít. Nagyon jó téma ez, a mérföldkövek benne is voltak a filmben, tetszetős is volt, ahogy az irodai háttérmunkásból botcsinálta titkosügynök válik, csak éppen részleteiben kidolgozatlan maradt ez a szál. Elnagyolt, sokszor nem elég éles. A terepen kívüli részek teljesen rosszak voltak, kicsit sem álltak össze, még ha a magyarázó szándék világos is volt. A végén is azt éreztem, hogy a felnőtté válás vagy átalakulás igazi élét elvették a záró jelenettel. Valahogy nagyon máshogy kellett volna ezt formálni. Sajnálom ezt a filmet, és bár időnként egy-egy szellemes megjegyzést eleresztettek, mégis a többször elhangzott „túl sok a beszéd”, azaz inkább a tettek beszéljenek káros filozófiája érvényesült, ezért hiányoztak a jó párbeszédek, meg hogy a finom részleteket nem dolgozták ki.
