The Flames of Paris (2010) 1★
Szereposztás
Natalia Osipova | Jeanne |
---|---|
Denis Savin | Jerome |
Ivan Vasiliev | Philippe |
Yuri Klevtsov | The Marquis Costa de Beauregard |
Nina Kaptsova | Adeline |
Kiemelt értékelések
Hosszú, de jól dokumentált utat járt be a Párizs lángjai. A francia forradalom eseményeit a szovjet-oroszok dolgozták fel ebben a balettben, 1933-ban mutatták be, majd 2008-ban átdolgozva újabb sikertörténetet csináltak belőle – a most tárgyalt 2010-es felvételének DVD kiadásai máig is a piacon keringenek, de 2021-ben a mi Állami Operaházunk is műsorra tűzte a darabot. Balettet illetlen és groteszk módon inkább hallgatok, mint nézek, de amikor a Mezzo modern táncprodukciói között felbukkan olykor egy ennyire régimódi és klasszikus mű, arra azért felkapja a fejét az ember. Esetünkben a vonzerőt képező tényezők között fel kell sorolni a Moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj balett-társulatát, akiknek mintha jutalomjáték lenne ez a mű. Csodálatosan prezentálják, mennyire lenyűgöző lehet egy ilyen előadás, ha az ember rászánja a türelmét, figyelmét – és persze, hogy bőven van azért élet A hattyúk taván és a Diótörőn túl is…
A megannyi élénk és jellegzetes kosztüm és jelmez ugyancsak szemet gyönyörködtető, az átdolgozott (bár ki tudja, mennyire) koreográfia tele van izgalommal és esztétikummal, de mindent a zene tart egyben. Ez is orosz eredetű, de Aszafjev francia népdalok, szerintem közismert francia balettek, zeneszerzők eszköztárát felhasználva alkotta meg a zenei hátteret. A végeredmény egyszerűen csak ismerős, mintha hallottuk volna, ismernénk már ezeket a fordulatokat, motívumokat, kétségtelenül franciás és forradalmi a kompozíció, tulajdonképpen nem is nagyon képzelnénk el másféle zenét egy társadalmat megrengető forgatag aláfestéséhez.
Végezetül, minden élőben készült zenei, színházi felvétel legkevésbé befolyásolható adalékanyaga: a közönség! A közönség csodálatos, forrong, éljenez, bekiabálásokkal ünnepli a táncosokat. Érezzük, nemcsak szép, emelkedett, csúcsra járatott produkció zajlik a színpadon, és ezt az emberek tudják, nem tudnak eltelni az élménnyel. Párizst a forradalom, a Bolsoj színházat a közönség gyújtja lángra – azért az ilyesmi tényleg nagy élmény, még tévén át nézve is.
Nem értek a baletthez, bár nagyon szeretem például a Shurale-t, vagy Bernstein Fancy Free-jét, de ezt a felvételt érdeklődéstől függetlenül ajánlom mindenkinek!