A dokumentumfilm részleteiben tárja fel a 3 éves Madeleine McCann eltűnését, akinek egy családi nyaralás során veszett nyoma.
Várólistára tette 36
Kiemelt értékelések
Bazil
2 hozzászólás
A napokban felröppent hír, miszerint meglehet Madeleine elrablója – miatt néztem meg a sorozatot, csak hogy képbe helyezzem magam az ügyben.
Többet ért persze mint egy netes cikk, de túl hosszú és túl szenzációvadász. Olyan „korunk dokumentumfilmje”.
Ez a csillagozás is csak jobb híján született, nem is kell komolyan venni. Aki szereti az ilyen típusú, „mindent elmagyarázunk tizennyolcszor, és tizenkilencedikre megcáfoljuk” típusú oknyomozó és magát túl komolyan vevő termékeket, annak talán még tetszeni is fog.
Válaszokat nem kapunk semmire persze, mint ahogy nincsenek is válaszok.
Mindenesetre most már tudom az elrablás körülményeit, és persze tudom, hogy nem történt volna meg: ha a kedves szülők a fenekükön maradnak, és ha már nem, legalább kulcsra zárják az ajtót. Ennek ellenére persze nem kell kislányokat elrabolni a szülők nélküli apartmanokból, ezt szögezzük le gyorsan, míg valaki ezt vágná a fejemhez.
Nem akarok spoilerkedni, de az jutott eszembe a sorozat nézése közben, hogy az összes szóba jöhető szereplők közül a (vérnyomot és halottat kereső) kutyák voltak a legőszintébbek. Ők akkor jeleztek, ahogy tanították nekik. A többi az ember dolga.
Néhány torokszorító és megrázó pillanat, elképesztő amatőrizmus és hihetetlen történések. És a legszörnyűbb, hogy jól láthatóan nem tanulunk semmiből, a média megfojtja a szülőket, meg a nyomozókat, meg a gyanúsítottakat és beszélnek és írnak össze-vissza minden baromságot, a kedves nézők-olvasók meg elhisznek mindent. Ha mégsem hinnék, majd holnapra elfelejtik, hisz megkapják az újabb szenzációt. Undormány ez a világ, ahogy működik.
Eltűnt egy gyönyörű, hároméves kislány – TIZENHÁROM éve. És azóta sincs meg.
