A Touch története három szereplő körül forog. Uesugi Katsuya és Uesugi Tatsuya, akik ikertestvérek, valamint Asakura Minami, a szomszéd lány, élik átlagos mindennapjaikat. Katsuya egyszerűen mindenben sikeres, jól tanul, a lányok odavannak érte és nem utolsó sorban elképesztően tehetséges… [tovább]
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
MoiraCarey
Nem volt szívem csak úgy dobni, az utolsó részt azért megnéztem.
Az első 25 rész 10/10, a legjobb animék között lett volna a helye. Esztétikából simán veri a Cross Game-t. Az az atmoszféra, a 80-as évek bája, az újra és újra felcsendülő fülbemászó dalok, a hihetetlen realisztikusság. A történet majdnem egy visszafogott japán Challengers, sport és élet összefonódik, és nem marad le a karakterek közti dinamika terén, ami nagyon nagy szó (érdekesség, hogy itt a két fiú ikrek). A lélektan is hasonló, nem mondja el szavakkal, nincsenek monológok, hanem a helyzetekből minden kiderül. Mikor a kamera ráközelít egy karakter merengő vagy éppen meglepődött arcára… csodálatos.
Aztán jön az irányváltás. Az író kinyír egy FONTOS szereplőt. Azért szokatlan, mert nem a sorozat elején (motiváció), nem is a közepén (szerkezeti vízválasztó), nem is a végén (tetőpont, lezárás előkészítése) teszi ezt. A Cross Game pl. úgy emlékszem, 5 rész alatt lezavarta ezt, így volt időnk megszeretni a karaktert, de azért nem ért villámcsapásként a halála, ott jól működött felvezetésként. A Touch esetében ez már sokkal több volt, mint alapozás, és a halál is teljesen váratlanul történik, nincs sejtetés, nem írói eszközként működik. Habár így nem azt kaptam, amit akartam, be kellett látnom, hogy mégis jó ez. Eddig dicsértem, hogy mennyire realisztikus, hát akkor mi valóságszerűbb annál, hogy valaki váratlanul meghal egy balesetben? Talán épp ezért a fikcióban az ilyesmit nagyon nehéz hitelesen csinálni, de a Touch hibátlanul oldja meg, semmi melodráma. A történet valóságként kezeli magát, a halálnak nincs funkcióbeli szerepe, semmi értelme – a szereplők adnak neki értelmet, hogy feldolgozzák az esetet, és tovább éljenek. spoiler Ha nem is olyan érdekfeszítő már, az 56. részig még remekmű.
Aztán a 3. évadnál bemutatkozik ez az új edző, ez a borzalmas karakter, és tönkrevágja a sorozatot. Na jó, nem. Nem vártam meg, míg megismerjük a háttérsztorit, addig meg következetesen szociopata, és az anime is így kezeli, szóval nincs nagy gond. Csak lehetett volna valami más újítást hozni helyette… Azoknál a jeleneteknél, ahol nem szerepel, igazából nem csökkent súlyosan a színvonal. Az én bajom, hogy elment a kedvem tőle.
A befejezés igazán szép. Talán egyszer megnézem a kihagyott részeket. Érdemes anime – és habár nem verseny –, de mindent összevetve én azért mégis a Cross Game (2009–2010) oldalán maradok.
