Tabula rasa (2015) 72% 5★

A telep (2014)-ben lévő ígéretek miatt nem is volt más választásom, mint megnézni ezt a kisfilmet, és nagyon örülök, mert látszik, mennyivel lett jobb minden benne. Ami egészen elképeszt, az a mesélőképesség. Azt értem ez alatt, hogy nagyon pontosan megszervezett struktúra alapján épül fel a történet. A kis részletek hézagmentesen illeszkednek össze a végére. Ez azért is hihetetlen, mert közben látszólag apróságok jönnek elő. Tehát viszonylagos részletgazdagságot kapunk, telített jeleneteket, amelyek révén megintcsak az egész közeget tudjuk belélegezni. Megérteni. Vagy legalább kapcsolódni hozzá. A felnőtteket is jobban sikerült vezetni, azt hiszem. A gyerekek meg jók voltak, teljesen. A valószínűtlen szemű kislány a megjelenésével A telepben is a csoda földi megvalósulásának magától értetődő pontjaként létezik. Ott is van jócskán nyomor, de ebben a kisfilmben ez a nagy összerendeződés könnyen dobhatná le a nézőt egy mese habbal keserű megjegyzésben elveszve. Talán éppen a kislánynak ez a csodára való alkalmassága teszi lehetővé, hogy a néző ne feltétlenül ütközzön meg a valószerűtlenségen.