Az elfelejtett tejföl (A szeretet nem árt) (2022) 89% 63★

Számomra ez a négyesfogat legkiemelkedőbb darabja. Miközben azt gondolom, hogy ez a legelemibb is egyben. A nő cseszegetése, anyagilag kiszolgáltatott helyzetének emlegetése, és a saját háziasszonyságának mint alkalmazotti viszonynak a felmutatása a legjelenvalóbb, legevidensebb társadalmi aránytalanságot ábrázolja. Szóval ez basic dolog. Nekem amiatt tetszett, mert van egy szép íve, ahogy hazafelé tart a nő, lohol, görcsöl, a nagy lépcsőházat meg kell másznia. És a férfi figura meg színpadiasan tökéletes suttyó. Eleve, hogy középkorú, az is fontos.
Tehát miközben nem ezt tartom a legfontosabbnak, mégis ez a leginkább teljes, amire azt tudom mondani, hogy nem csupán egy jelenet, hanem mint történet egy kis egész.

Nem tudom, melyik a rosszabb: amikor senki más nem hallja, vagy ha mások előtt történik. Az mondjuk még megalázóbb szerintem, és még reménytelenebbé teszi a helyzetet, ha mások is csak asszisztálnak spoiler.

Ez a kisfilm annyira hihető, annyira ötletes és annyira szomorú. 2 percben elmondott tökéletes dráma.

Na, ez színészi játék! Így kell röviden, tömören történetet mesélni. A nő helyében én fogtam volna magam, levágom a cuccokat a földre és közlöm azzal a kétlábú egysejtűivadékkal, hogy főzzön magára! Oké, tudom, nem ennyire egyszerű a dolog, de ilyenkor kinyílik a bicska a zsebemben. De az ilyen kapcsolatból jobb minél előbb kilépni.
Nekem csak barátnőm volt, aki ilyen volt, de tőle is időbe telt megszabadulni. És még évek után is visszahallottam, hogy én „milyen szemét rohadék k*rva” voltam. Csak rossz embereknek ugatott.
De így nagyon átjön, mit akart mondani a kisfilm. Nem szabad hagyni magunkat, akkor sem, ha anyagilag függünk. Néha bizony fel kell állni, odamenni az ajtóhoz és kisétálni rajta.

10/10

Úristen, de rossz.