Süti vagy nem süti? (2022–) 78% 48★

Mikey elviszi a hátán a sorozatot, remélem nem fáj azóta a háta :D de karakteresek a résztvevők is. Sok rész eléggé nyálcsorgatós volt nekem, úgyhogy muszáj volt nekem is megennem gyorsan valamit részek közben hogy kibírjam :D

Nem annyira szeretem a realityket, a gasztro-realitknek néha adok egy esélyt, de ez a sorozat a trailerrel megfogott, és nem bántam meg. Jól fel van építve, tényleg bámulatos tortákat csinálnak, és tök jó ötleteket ad. Régen a tortás műsorokban ámulva néztem, hogy mindent fondantal borítanak, de itthon a fondant meg teljesen más. Ebben pedig csak néztem, hogy mi a szösz az a modelling chocolate, de találtam receptet és biztosan ki fogom próbálni :D Imádom, amikor olyan dolgokat tanulok, amikhez itthon nincs meg az alap.
Az első évad nekem egy picit jobban tetszett, de ettől függetlenül marad a 9 csillag, mert tényleg jóó :D

Elképesztő amiket itt leműveltek, soha a francos életbe nem tudnék hasonlót sem készíteni. Maximális tiszteletem. A műsorvezető engem sajnos nagyon irritál, már az első percben hozzá kellett volna somni egy tortát. Összességében jó volt ez.

Nagyon jó kis szórakoztató sorozat lenne, ha találnának hozzá egy normális műsorvezetőt.

Ez lényegében csak a látvány miatt volt jó. Durva, hogy milyen hiperreális tortákat tudnak készíteni. Valahogyan késő éjjel/hajnalban jó volt ezeket nézni, de a torták bemutatása közötti idő nem nagyon kötött le. Ha lesz második évad, azt is megnézem.
A műsorvezető viszont elég irritáló.

Csakis a torták miatt néztem végig az első évadot, tényleg lenyűgöző mesterműveket láthatunk, ráadásul külön érdekes, ahogy a sütés közben néha elmagyarázzák, hogy egy-egy látványelemet hogyan és miből hoznak létre. Ha csakis és kizárólag ezt a részét kellene pontozni, csont nélkül 10 csillagos lenne.

Az a hitvány és ellenszenves show viszont, amit az egész köré építettek, az egyszerűen minősíthetetlen – és itt nem kizárólag a műsorvezető nonstop szégyentelenkedésére gondolok (őt valóban 5 perc után lenne kedve az embernek pedagógiailag nyugdíjba küldeni), hanem minden egyéb tipikus amerikai show-elemre is, melyek egyike sem hiányozhat a műsor egyetlen 10 percéből sem:
– ahogyan a show összes szereplője (beleértve a curászokat és a bírákat) állandó túljátszott gesztusokkal manírozik – már bocsánat, de bármennyire is lenyűgözőek és gyönyörűek ezek az alkotások, egyszerűen nem hiszem el, hogy ha valaki egy héten belül már a huszonharmadik ilyet látja, ami megtévesztésig hasonlít 5 másik őt körülvevő tárgyra, akkor még mindig előremeredő üveges tekintettel, kigúvadt szemmel és leesett állal fogja az éterbe visítani, hogy „Oh my God!” – pláne nem egy hozzáértő cukrász, aki saját maga is ilyen szintű alkotásokat tud készíteni! Még én is, akinek a cukrásztudománya kimerül annyiban, hogy tudok sajttortát sütni, a harmadik-negyedik torta után már megszokom, hogy itt igenis ez a szint, és nem állok leesett állal, mint aki elé most szállt le egy repülő csészealj;
– hogy minden hitványságon állandóan röhögnek, a leglehetetlenebb, legostobább „poénokon” és a műsorvezető legförtelmesebb szégyentelenkedésein – Puzsér után szabadon – is felhőtlenül szórakozik az egész társaság, holott értelmes embert ilyenkor inkább a szekunder szégyenérzet kerülgetné;
– hogy az egész jól láthatóan megrendezett. Nem túlzok, de én minden egyes résznél pontosan megmondtam előre, hogy ki fog nyerni, előre megmondtam szinte mindig, hogy melyik tortát fogják kiszúrni és melyiket nem, nagyjából az első epizód hatodik percében biztos voltam a végső győztes személyében, az ilyen műsorok állandó dramaturgiáját kiismerve az ember tényleg előre meg tudja mondani ezeket. Ráadásul az egyik epizod egyik pontján egy konkrét húzással pedig az egész le is leplezi önmagát!
– Ami pedig végképp érthetetlen és megmagyrázhatatlan, hogy a bíráknak miért kell minden epizód minden szavazásán úgy viselkedniük, mintha minimum az életük múlna azon, hogy a helyes tippet adják-e le. Nyilvánvaló, hogy számukra a világon semmi tétje az egésznek: be vannak hívva egy műsorba, ahol eltöltenek ~1 órát (ebből a műsorba kerül ~10 perc), eközben 3x6 valami közül ki kell választaniuk a 3x1 tortát, és ennyi. Az égvilágon semmit sem nyernek azzal, ha eltalálják, és semmit sem veszítenek, ha nem. Ahhoz a személyhez sem kötődnek semennyire érzelmileg, akinek az alkotásáról épp szó van, lévén akkor és ott látták őt életükben először és jó eséllyel utoljára. Ehhez képest olyan indokolatlan hisztériát csinál mindegyik társaság mindegyik szavazásból, hogy elképesztő…

Egyszóval, ha magát a műsort kellene értékelnem (a torták nélkül), akkor kettő csillag lenne, mert egy plusz csillaggal felhúzná az egészet az a rész, amikor készítik a tortákat és mesélnek az elkészítés mikéntjéről. Az tényleg érdekes, hasznos, és ott legalább mindenki természetes tónusban, hitelesen beszél, nem abban a túlpörgetett „amerikaishow” szerepben játssza magát.
Így a kettő átlagából (némi jóindulattal) kijön egy 6-os átlag.