Saiyuki Kagekiden: Reload (Saiyuki Stage Play 5.) (2015) 90% 1★

Egy kicsit gondolkodnom kellett, hogy hová is helyezzem a sztorit az animében, mert az elején olyan jelenetek voltak, amiket már egyszer eljátszottak, ráadásul a God Child előtt történtek, és csak néztem, hogy most akkor mi van? Kougaijinak már rég spoiler kellene lennie, meg a ruhája sem stimmel, mire rájöttem, hogy az anime Reload elejét látom viszont, meg azt a részt, amikor Goku (ismét) elbánik Kouval spoiler és végül a Gunlock első hat epizódjával folytatódott és záródott a színdarab, vagyis a Zakuro arccal.
A színészi játékban most sem csalódtam, a gyerekszínész (az Ayuba Shuri-s verziót láttam) is ügyes volt, sőt Onoda Ryunosuke is egyre jobban hozza Kougaijit. Emlékszem az első darabban nagyon pozőr volt, ami nagyon nem tetszett, mert Kou nem olyan – igen, játssza a keménylegényt, de azok a beállások, amiket a színész levágott akkor, olyanokat Kou sose csinált- viszont itt már egész visszaadta a személyiségét, bár ráfért volna egy kis gyúrás/diéta, hogy még jobb hatást keltsen. ^^"
Dokugakujit ezúttal Hatakeyama Ryou alakította, akit korábban Midorimaként láttam a KnB színdarabban spoiler. Itt az első benyomásom róla, a „de cuki Dokugaku” volt, de sajnos Dokugaku nem épp a cukiságról ismert, és emiatt nem éreztem, hogy igen, ő tényleg Dokugaku. Ráadásul fiatalabbnak is tűnt Kounál, pedig nem az (legalábbis külsőre biztos nem). Viszont annak ellenére, hogy magát a karaktert nem adta vissza, voltak jelenetek, amikben tetszett, és amiken jókat nevettem. Ez utóbbi mondjuk Zakuronak köszönhető volt, akin így utólag megint csak nevettem, amikor megnéztem, hogy ki alakította, és megláttam, hogy Hayashi Shuuji, aki a Bleach musicelben Byakuya volt. Amit ez a fickó a színpadon levágott, amikor megjelent, az valami fenomenális volt. Majdnem hogy vitte a hátán a darabot, ellopva a főszereplők elől a rivaldafényt, és akkor ott volt még Karahashi Mitsuru, aki talán most a főszerepét egyszer-kétszer picit túltolta, a főszereplők mellett még mindig az egyik legjobb a castban. Amikor az egyik démont alakította, az egyrészt meglepett, bár nem ez az első ilyen beugrós szerepe, másrészt jót nevettem rajta. Szóval a poénok jók voltak, szinte már kiparodizálták a saját karakterüket, de ez nem ment a darab rovására. Ami fura volt picit az elején, hogy spoiler beszélgetnek, de aztán rájöttem, hogy amolyan visszaemlékezésszerű a dolog. Emellett ebben a darabban is már sokkal többet énekeltek, mint az elsőkben, és jól is énekeltek. A végén levő jelenetben nem tetszett csak, amikor a Sanzo csapat és a Gyumaoh oldal egyszerre énekeltek két különböző dalt, és az összhatás inkább hangzavarnak hatott, mint összhangban levő éneknek. Ezt leszámítva talán eddig ez tetszett a legjobban, és jó volt úgy nézni, hogy képben vagyok, hogy mi történik. :D