50 éves jubileumát ünnepelte 2000-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége. A jubileum jó alkalom a mérlegkészítésre. Kardos Sándor filmje az ünneprontás szándéka nélkül a félévszázados problémákra koncentrál. Olyan művészek haltak meg szinte elismerés nélkül, mint Escher Károly, Balogh Rudolf vagy… [tovább]
Kiemelt értékelések
Londonna
1 hozzászólás
Ennek én majd' minden mondatát olyan szívesen kiidéztem volna!… De sajnos nem tudom, ha akarnám sem, mivel a tévé adta, neten meg nem leltem, hogy utólag belepörgethessek.
A lényeg: maximálisan egyetértek vele, hogy Magyarországon nincsen jó, kiemelkedő tehetségű fotós már nagyon-nagyon-nagyon régóta. (Aki akad, az is megpattant külföldre.) És most, hogy bejött a digitális technika, már „minden hülye tud fényképezni”, az iskolák sem tanítják meg jól a szakmát, csak felületesen, s ma már tényleg szinte bárkiből lehet „fotográfus”, hiszen a gép tkp. mindent megcsinál helyettük, ha meg nem, hát ott a Photoshop. És nagyon bénák a témaválasztások, 12 egy tucat, semmi kiemelkedő, semmi igazán különleges. Leértékelődött a szakma, aki pedig tényleg komolyan veszi, annál kb. az a minimum, hogy még mindig foglalkozik és dolgozik (!) az analóg technikával [is]. Mindenki más tkp. „lelkes – ám amúgy totális – amatőr”.
Én magam is azt tapasztalom, hogy minden kép, ami szembejön, egyforma. Nincs egyedi szemszög, mögöttes tartalom, erőltetett pózolás meg „filterek” vannak. A portréfotóktól is rosszul vagyok. Annyira művi, erőltetett, előnytelen, túlretusált, túlsminkelt rettenet. Meg a beállítások is ugyanazok. (Amikor futószalagon nyomatják ezeket a családi meg esküvős képeket is, hát borzalom.)
Aztán azt is tapasztalom, hogy tényleg átlagos, sőt, átlag alatti fotóstehetséggel megáldott emberkéknek van nagyon jó pozija, fut a szekerük, nem is akárhogy, én meg nem értem, MIÉRT? De azért odaírja mindig mindenhová, hogy ő aztán „fotográfus”. Ja.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a modellektől is alapvetően rosszul vagyok. Nagyon kevés az olyan modell, aki természetes. Aki nem művi, aki nem látványosan pucsít / hasat behúz, bemerevedik, szájat tát, illetve van 2 arca, amit váltogat, s ennyi. De ő a keresett, mert amúgy jól néz ki spoiler, s ettől ez már jó. És hanyatt kéne esni. Pedig tucatcsajok. És a férfiakra is alapvetően ugyanez igaz szerintem. Ritka, ha az ember egy tényleg természetes, karakteresebb, egyedi emberkét lát. Nem. Olyanok, hogy egyik simán lehetne a másik dublőre is, mert annyira egyivásúak.
Na, elkanyarodtam, bocsi. De, a lényeg: én nagyon egyetértek ezzel a nagyon kemény kritikával, amit a film megfogalmaz és nem szépítgeti a dolgot. Minden-egyes-szavával. A digitalizáció megölte ezt az egészet, a szépségét, izgalmát és mindezzel valóban az ágazat tkp. teljes igazi egyediségét, komoly-bonyolult-összetett szemléletét elvette.
