Rocktérítő (1988) 72% 14★

Mint a Hit gyülekezete tagja, alapműnek tartom. Én Pajor Tamást az Ámen formációban ismertem meg, és gyermekkorom óta szeretem a dalait. Érdekes volt látni, hogy milyen ember volt, és hogyan tudott Isten kegyelméből megváltozni. A film közepén azok a nem odaillő részek elég furák voltak, és még csak nem is arról szóltak ami érdekelt volna. Csakis emiatt a csillagvonás.

Egyetemi órán lett kiadva, hogy meg kell néznünk, és összességében nem bánom. Előtte semmit se tudtam a Neurotic együttesről vagy Pajor Tamás személyéről. Voltak benne jó dalok és nagyon tetszettek a „nem oda illő” jelenetek is.

Hogyan lett a mélyen megvetett ágyból ütemesen dobbantó makkos cipő, a dühös, vádló kéztartásból Istendicséretként égnek emelt kar?

Szerintem a film – a dokumentarista jellegen túl – nem véletlenül nem mutatja be a sokat hiányolt előzményeket és a hátteret. Azt látjuk, ami van: a tehetséget, az önkifejezés vágyát és az energiákat, amelyek nem találnak maguknak utat a házmestertársadalomban; a kamaszkorban megrekedt gyerek és a kiteljesedésében gátolt felnőtt, alkotó ember kettősének frusztrációját, ami szintén az alkohol, a drogok, az önpusztítás vagy a vallásos útkeresés felé taszíthatja az embert (vajon akkor is ilyen önpusztító lenne, ha nem korlátoznák?). Csoda, hogy ebben az országban, ilyen keretek közt nem születtek a nyugatiakhoz hasonló legendák? És csoda, hogy az egyén egy idő után befogadja a kívülről ostromszerűen érkező billogokat (“deviáns”, “sátáni”, “elhajló”, “kisebbségi”, “bajkeverő” és maga is az ördög művének látja azt, amit csinál, azt az életmódot, amelyben ő művészként működni tudna, és olyan kereteket keres, amelyek viszonylag elfogadottabbak, amelyek több lehetőséget biztosítanak számára, illegalitásból illegalitásba menekül? spoiler

Sajnos ebben a filmben nem csak a múltat, de a jelent és a jövőt is fel vélem fedezni.

Mikor középiskolásként először láttam nagyon megfogott, szinte más emberként jöttem ki a moziból. Mai szemmel inkább csak egy fontos kordokumentum, mint jó film. De a Neuroticot azóta is ugyanúgy imádom :)