A színdarab a vele azonos című manga alapján készült.
Heine Wittgenstein professzor tanári állást vállal a királyi udvarban. A kis emberre ezzel nagy feladat hárul, ugyanis négy, teljesen eltérő személyiséggel rendelkező herceget kell ráncba szednie.
Ez érdekes és szórakoztató volt, bár az elején kicsit megijedtem, amikor elkezdtek énekelni, mert kicsit hamiskásan hangzott, de aztán belejöttek és nem volt gond az énekléssel.
A szereplők szerethetőek, mindegyikük külön személyiség, de ami közös bennük, hogy mindannyian küzdenek valami problémával. Kai nem tudja kifejezni magát, emiatt tartanak tőle az emberek – legalábbis ezt vettem ki, mert az animét még nem láttam, ebből meg nem mindent értettem –, Licht úgy érzi, hogy nem figyel rá eléggé az apja illetve nem veszi figyelembe az érzéseit, meg hogy ő mit akar. Leo meg akar felelni az apjának, de a nagy nyomás miatt képtelen, mert nem tud számolni, nem is akar tanulni, mert utálja a tanárokat, mert azok folyton hajtották és egy kedves szavuk nem volt hozzá. Bruno… na őt nem tudom, mert nála semmit nem értettem, és a lendület is elveszett kicsit, amivel indított a színdarab, és egy kicsit vesztettem a lelkesedésből.
Miután Heine megérkezett a kastélyba, Leot, az ő problémáját, és annak megoldását mutatta be legelőször a darab, ami talán hiba volt, mert nagyon erős kezdés volt. Hirose Daisuke olyan jól eljátszotta a számolni nem tudó legkisebb herceget, hogy egyszerűen öröm volt nézni. Az az érzelmi hullámvasút, amit előadott, amikor a cukiskodóból váltott visszafogottra majd dühöngőbe, az tényleg eszméletlen volt. Annyira magára vonta a figyelmet, annyira vitte a darabot, hogy aztán már csak őt akartam volna nézni. Sajnálatomra persze ezután alig volt szerepe. A többiek is jól játszottak, de ahogy írtam Hirose Daisuke túl erősen kezdett a többiek meg nem tudták felülmúlni, még akkor sem, hogy konkrétan ő már nem is volt a színpadon. A négy herceg „története” közül még Lichté tetszett nagyon, jókat nevettem rajta, plusz Heine és Kai jelenetén közben, mert még Ueda Keisuke sem bírta ki mosolygás nélkül, amikor Kai (Asato Yuuya) játszotta a szerepét, és a közönséghez – meg magában – beszélt. Ueda Keisuke is jól alakított, aranyos volt (főleg az ominózus jelenetnél), de ő sem bírta felülmúlni Daisuke jelenlétét.
Ernst karakterét sem igazán értettem, hogy mit akar, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy teljesen olyan, mint Mephisto Pheles az Ao no Exorcistben, és nem csak a ruhája miatt, hanem mert ő is olyan sunyi volt. XD És ha már jelmez, meg kell említenem a háttértáncosok jelmezét. Mindegyikük ruhájának mintázata könyvre/újságra emlékeztetett, ezzel is utalva a tanításra és a tanulásra. Ami még érdekesség, hogy német nyelven volt írva rajtuk a szöveg. :D A tanítás és a tanulás mellett volt itt még titok, emberrablás és zsarolás is, ami még izgalmasabbá tette a darabot, bár ez a rész is kicsit homályos volt, de majd megnézem az animét is, amihez egyébként még jobban meghozta a kedvem. Szóval igyekszem a közeljövőben arra is, meg a folytatásra is sort keríteni.
 | Összehasonlítás |
Oushitsu Kyoushi Heine Musical
