Otrazhenie tmy (2024) 20% 2★

Ki gondolta volna, hogy ugyanabban az évben többen is filmre visznek egy ennyire réteg témát, mint a succubus legendája, ráadásul egyező címmel jelennek meg? Így történt, hogy teljesen véletlenül kezdtem el nézni ezt a filmet, ugyanis eredetileg ez:Succubus (2024) volt tervben. Nagyjából a huszadik perc környékén tűnt fel, hogy rossz filmet nézek, de akkor már nem akartam kikapcsolni. Néhány ötlet ugyanis tetszett.
A film egészét tekintve a díszletek jelentik a legerősebb pontot. Például a black metál zenekarok logóit idéző rőzse dekoráció szerintem kifejezetten jól nézett ki. Emellett akadt néhány, narratív szempontból is jelentős vagy érdekes darab a díszletek között. A látvány tehát rendben volt, ez eddig 2-3 pontot érdemel. Sajnos azonban minden más lefelé húzza az élményt.
A dialógusok a film mélypontjai. A párbeszédek teljesen kuszák, értelmetlenek és összefüggéstelenek. Úgy hangzanak, mintha chatgptvel generálták volna – talán tényleg így történt. Az előadásmód sem sokkal jobb. Igaz, ezen a téren hajlok arra, hogy elnézőbb legyek, mivel nem az eredeti orosz változatot néztem, hanem az angol szinkronosat. Fenntartom a lehetőségét, hogy az eredeti szöveg fényévekkel jobb, de ezt nem tudom megítélni.
Ha már a succubus legendája és az erotika címke van a középpontban, felmerül a kérdés: hogyan teljesít a film ezen a téren? Nos, egy nagy csalódás. Bármelyik átlagos „párokat egy helyre összezáró” horrorban több az eksön. A film koncepciója szerint egymástól elhidegült, bizalmukat vesztett párokkal játszatnak mindenfélét, hogy újra egymásra találjanak (vagy valaki másra). Namost ennek az az eredménye, hogy a saját párjukkal a legtöbben már nem akarnak kavarni, mással meg még nem, mert hujujuj megcsalás. Emiatt a legtöbb jelenet felesleges időhúzás, tk a film felét nyugodtan ki lehetne vágni.
Mi történik a film másik felében? Dzsámszkerek sorozata. Amint egyet letud a film, már építi is fel a következőt. Borzalmas ritmikájú, nevetséges összhatású ijesztgetések és szintén teljesen felesleges jelenetek.
A forgatókönyvet is könnyedén szét lehetne cincálni, annyi butaság, logikátlan döntés és életszerűtlen helyzet van benne. Ezeket azonban spoilermentesen nem tudom kifejteni. Akit érdekel, járjon utána, de őszintén szólva, nem éri meg.

Kicsit vicces, mert nem csináltam ilyet korábban, de most jól pórul is jártam. Hagytam magam megvezetni valamelyik facebook-os horrorfilmes csoportban, hogy a posztolt link a 2024-es amerikai Succubus című fillmhez vezet majd. Tetszett a plakát, plusz igyekszem a lehetőségeimhez mérten képben lenni a frissebb horrorokkal, gondoltam esti zörgésnek megfelel majd.
Nos, a link valóban egy 2024-es, Succubus című filmhez vezetett, azonban ez orosz gyártású. Mivel angol szinkronnal néztem, és amúgy is csak fél szemmel, fel sem tűnt. Mivel a végén be akartam jelölni itt a snitten, hogy megnéztem a filmet, és láttam, hogy még nincs adatlapja, gondoltam megcsinálom, és ekkor jöttem rá, hogy mit is láttam valójában. :D
Annyi a hasonlóság a két film adatai között, hogy még az imdb is összekeveri őket amúgy, és az orosz film oldalán is az amerikai trailer van fent.
Most már muszáj lesz megnéznem a másikat is, mondjuk Ron Pearlman miatt amúgy is érdekelne.

A történetüket illetően egyébként semmi közük egymáshoz. Az oroszok egy szigetre mennek, hogy helyrehozzák párkapcsolataikat, de persze csak rosszabb lesz minden. Kínlódnak, sokat hallucinálnak/látomásoznak, a csajok vinnyognak. A végén jön a démon. Mindezt egy erősen erotikus köntösben, rengeteg szexjelenettel, melyek olykor meglepően sokat mutatnak.
Volt egy folklóros vonulata, miszerint az egyik csaj néprajzkutatni akart igazából, hogy miért tisztelték ezen a szigeten a démont. Az tetszett.
Egyébként mérhetetlenül vacak.