Idézetek 12
Marianne: I just feel outside of my own life somehow. Sometimes someone will make eye contact with me, like a bus conductor or a person looking for change, and I'll feel shocked that anyone can actually see me. And there's something comforting about it. Something good about feeling sort of numb, detached from it all. Does that make sense?
Connell: És jól vagy?
Marianne: Azt hiszem, csak alapvetően rideg, érzéketlen ember vagyok. Teljesen jól érzem magam.
Connell: Just because people treat you badly at times (…), it doesn't mean you deserve to be treated badly.
Connell: (…) Nem, még csak nem is ez. Ami igazán zavar, az az… hogy… általában fogalmam sincs, hogy mit mondjak… ettől eltekintve. Az irodalmon kívül. Nekik nem kell megjátszaniuk magukat… vagy másnak lenniük, mint önmaguk. Érted? És én úgy érzem, hogy hiába próbálom vagy száz különféle önmagamat adni. Valahogy nem működik, vagy…
Connell: Szerinted félénk vagyok? Csak azért, mert nem hangoztatom a véleményemet mindenről.
Marianne: Soha nincs véleményed semmiről. Soha.
Connell: Te mindig tudod, mit gondolsz. Én nem ilyen vagyok.
Marianne: De tudnod kell, mit érzel.
Connell: Nem. Valójában ezzel küzdök. Néha visszagondolok valamire… és emlékszem arra, hogy éreztem akkoriban, de amikor a dolgok történnek, akkor elképzelésem sincs soha.
Marianne: Akkor honnan tudod, hogy mit akarsz?
Connell: Nem tudom. Általában fogalmam sincs.
Marianne: Nem a „menő” szó ugrik be elsőre az embereknek velem kapcsolatban.
