Musical Touken Ranbu: Trial Performance (Touken Ranbu - Musical 1.) (2015) 90% 1★

Amikor elkezdtem nézni azt se tudtam hirtelen, hogy mit nézek annyira nem voltam képbe. Random szamurájok szaladgáltak a színpadon, de hogy kik voltak nem tudtam, és igazából hiába derült ki a nevük, még így sem igazán lettem képben, hogy kik is ők. Aztán persze megjelentek a Touken Danshik is, szóval akkor már biztos voltam benne, hogy Touken Ranbut nézek, de ettől független, hogy a történelem melyik részébe csöppentem bele arról fogalmam sem volt, szóval így az értékelés előtt gyorsan rágugliztam, hogy mégis ki az Isten haragja az a Minamoto (no) Yoshitsune?! Mint kiderült a Heian kor kiemelkedő hadvezére. Szóval 1185. illetve 1189. környékére utaztunk vissza a Touken Danshikkal, ami meglepett, mondjuk nem tudom mit vártam… talán megint a Honnoji-t vagy legalábbis abból az időből valamelyik másik híres hadvezért, esetleg a Shinsengumit… arra nem számítottam, hogy ennyire koránra kalauzol vissza, de ezzel is tágította a látóköröm, újabb szegletét ismerhettem meg általa a japán történelemnek.
Egyébként Kashuu Kiyomitsu miatt gondoltam a Shinsengumira, mert ő Okita Souji egyik kardja, bár gondolom majd, ha a többiek kardjai is szerepelnek, akkor kerül terítékre a Shinsengumi. A többiek egyébként fogalmam sincs kinek a kardjai voltak – illetve mostmár tudom, hogy (a fenébe is hívják? XD) … szóval Imanotsurugi Minamoto Yositsune kardja volt, Iwatooshi pedig Benkei-é. Munechikát tudom még, hogy spoiler- legalábbis a TR film szerint… Öürültem amúgy, hogy csak hat Touken Danshi szerepelt, mert ebből négyet ismertem már, szóval csak kettőnek kellett megjegyeznem a nevét. XD (Ebből is csak egy sikerült yey xD).
Mikazuki Munechikára pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy Kuroba Mario hogy alakítja, bár egyben féltem is megtudni, de igazából se nem jobb, se nem rosszabb Suzuki Hiroki alakításánál. Na jó, egy picit talán a nevetése természetesebb, de igazából még mindig nem ilyennek képzeltem Munechikát, szóval még mindig szoknom kell, mind Hiroki, mind Mario alakításában.
Imanotsurugi karaktere nekem nem volt szimpatikus, a végére is inkább semleges maradt. Aranyos, de valahogy mégsem tudtam a szívembe zárni. Maga a története pedig nagyon hasonlított Fudoéhoz a TR Honnoji stage play-ből, szóval kicsit olyan dejavu érzetet keltett bennem, habár Fudoéval ellentétben Imanotsurugi (hát ezt a nevet sose jegyzem meg) karaktere, személyisége sokkal gyermekibb és kevésbbé bunkó.
Iwatooshi karaktere is érdekes, bár inkább Imanotsurugi állt a darab középpontjában. Kogitsunemarut már azelőtt szerettem, hogy bármit is tudtam volna róla, és persze, hogy őt sem ilyenek képzeltem.
Kashuu Kiyomitsu érdekes volt, mert az animében (abban a 3-4 részben, amit láttam eddig) őt is másmilyennek ismertem meg, akár csak Souzát. Egyedül Ishikimaru volt eddig olyan, mint az animében. Még Munechikát se tudom, hogy ott milyen, mert még nem jelent meg ő sem, de gondolom, ha már ketten is közel hasonlóan alakítják, akkor az animében sem lesz különb. Egyébként meglepett mennyire gyépés :"D gondoltam nem véletlen akkor, hogy Suzuki Hirokit kérték fel egyiknek, hogy játsza el a szerepét. Mondjuk Kuroba Mario-t sem kell félteni, bár őt ezen kívül még csak a MegaDan-ban volt szerencsém látni, ott bizonyított, hogy neki sincs ki mind a négy kereke. :"D Mondjuk itt is… :"D
Maga a történet hasonló volt a Honnojishoz, csak más szereplőkkel, más korban, más cselekménnyel. A koreográfia viszont kicsit laposabb volt úgy érzem. A fényekkel próbálták felturbózni, főleg a támadásoknál, ilyen spéci technikákat imitálva vele, ami nem volt rossz, de én jobban megkoreografált harcokra számítottam, kicsit dinamikusabbakra, pörgősebbekre, szóval ebből a szempontból kicsit csalódás volt. Viszont a dalok gyönyörűek voltak. A srácok nagyon-nagyon jól énekelnek, habár ezt már előre tudtam néhány MV-ből.
Maga az előadás amúgy csak 96 perc volt, ez után pedig nyomtak egy koncertet, ami mindent vitt. Sokkal jobban tetszett, sokkal felejthetetlenebb volt, mint maga a színdarab, szóval ha a teljes műsort nem is, de az utolsó 37 percet biztos, hogy többször is újra fogom nézni.