Martin, az idealista nyelvészszakos hallgató elhatározza, hogy rögzíti és megőrzi Mexikó haldokló őshonos nyelveit. Ennek érdekében Veracruz dzsungelének mélyére utazik, hogy találkozzon a két utolsó, zikril nyelven beszélő őslakossal, Isauróval és Jacintával. Miután Jacinta meghal, Martin… [tovább]
Más nyelven álmodok (2017) 11★
spanyol · angol
Képek 62
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 1
Várólistára tette 39
Kiemelt értékelések
Lali
Csodálatos film.
És nem is olyan könnyű elmondani, hogy mitől.
Filmként, a filmes eszköztárat tekintve nincs benne semmilyen újszerű vagy formabontó.
Maga a történet kétségkívül érdekes, de gyanítom, hogy más rendezőt vagy nem érdekelt volna, vagy nem hozta volna ezt ki belőle.
Valamiféle különleges lelki minőséget mutat fel és meg a rendező, Ernesto Contreras.
Az egészben az a legkülönösebb és számomra a legcsodálatosabb, ahogy ez a megnevezhetetlen lelki szín és minta megteremtődik a film folyamán.
Leginkább egy filmes szövőszékről beszélhetünk (és ekképp valamelyest a világ női elv szerinti nézéséről). Megy a film, és a végére összeáll egy minta, ami közben nem is volt feltétlenül annyira látható.
Ez a minta, ez a női elv végső soron leginkább talán az élet szóval ragadható meg.
De annak valamiféle nagyon ősi, boldog törzsi lét értelmében.
Ahol még a test, lélek és szellem sem vált külön, hanem boldog szentháromságban beszélték a közös nyelvet, a zikrilt.
És mintha mi magunk is valahol beavatódnánk a film folyamán ebbe a zikril világba.
(Amely nyelv egyébként soha nem létezett, csak a film számára alkották meg.)
Szóval nincs más szavam erre az élményre.
Egy ősi, boldog világ szárnycsapása érintett meg, amely láthatólag és érezhetőleg még itt dobog bennünk.
Zikril.
