Történetünk a közelmúltban játszódik, nagyjából az anime kiadásának évében. Főszereplőnket 5 éves korában ismerjük meg. Egy kisfiúról, Goro Hondáról van szó, aki tele van élettel, energiával és akarattal. Goro nem átlagosan tölti mindennapjait, mivel minden vágya, hogy profi baseball játékos… [tovább]
Történetünk a közelmúltban játszódik, nagyjából az anime kiadásának évében. Főszereplőnket 5 éves korában ismerjük meg. Egy kisfiúról, Goro Hondáról van szó, aki tele van élettel, energiával és akarattal. Goro nem átlagosan tölti mindennapjait, mivel minden vágya, hogy profi baseball játékos váljék belőle. Édesapja, Shigeharu Honda egy profi baseball játékos volt, de bizonyos körülmények miatt súlyos sérülést szenvedett és kénytelen visszavonulni. Goro édesanyja halott, így csak a kétségbeesett és elkeseredett édesapja neveli, akinek az állása is veszélyben van. Ez az anime bemutatja egy tehetséges és megszállott sportoló örömét, bánatát, valamint ami talán a legfontosabb, egy kisfiú első tapasztalatszerzését, barátait, szerelmét, magányát.
A történet messze átlépi a sport animék határait, mivel a hangsúlyt a szereplők kapcsolataira, érzelmeire fekteti. Gyönyörű és megható jelenetekkel a néző szinte együtt érez az összes karakterrel… néha túlságosan is.
Grafikailag nagy újítást nem hozott, de teljesen korrekt. Korának megfelelően szép rajzolása van, kevés számítógépes effektet lehet találni. Itt még látszik a ceruza és a radír nyoma. A Seiyuuk hangjai nagyon jól el lettek találva és az egyéb zajok, zenék is jók. Az OP/ED kombó nem fogott meg különösebben, már csak azért se, mert nehéz olyan verziót beszerezni, amiből ne vágták volna ki. A mangát 1994-ben Takuya Mitsuda kezdte el rajzolni és a Shounen Sunday-ben jelent meg. 1996-ban shounen kategóriában elnyerte a Shogakukan Manga díját.
Személyes véleményem csupán csak annyi lenne, hogy az egész történet a szívembe lopta magát. Talán azért, mert én is sportoló vagyok és együtt tudok érezni Goro-val, talán csak azért, mert szeretem a melankólikus animéket. [bezár]
