Lucky Star (2007–2007) 56% 5★

Teljesen egyedi minőséget képvisel. A cselekményszervezés nélküli, paneles vígjáték nem volt újdonság akkor sem, de a Lucky Star asszociatív struktúrája egészen más szinten van. Slice of Life – szó szerint; a panelszerűség olyan különálló jelenetekre szabdalja a részeket, amelyek habár nincsenek felfűzve egy központi ívre, összeköti őket a hétköznapok természetes folyása, a karakterek közti dinamika és „telepátia”. Telepátia alatt a következőre célzok: Az egyik lány elindítja a párbeszédet amolyan „gondolkodtatok már azon..” módon, majd egy csattanós poén lezárja a jelenetet (sokszor antiklimax-szerű, szándékosan tompa; komédia szempontjából is érdekes). A következő jelenet gyakran újraindítja ezt a szerkezetet, de folytatja is, mert kiragad az előző párbeszédből / szituációból egy elemet, mint amikor egy átlagos beszélgetésben a partner gondolatáról eszedbe jut valami tök más; mindez helyszín- és időváltással járhat a jelenetek közt, ezért telepátia.
A hétköznapi szituációk annyira hétköznapiak, hogy egyszerre parodizálja a slice of life-t, valamint egy új megközelítést kínál. Legikonikusabb jelenete talán, amikor a karakterek arról folytatnak filozófiai diskurzust, hogy a csokis kürt elfogyasztását melyik végénél kell kezdeni. Az efféle mindennapos, random kérdések túldimenzionálásával, és az említett építkezéssel tulajdonképpen a hétköznapi szürrealizmust működteti. Nehéz megszokni az elején, de ha felveszed a sajátos ritmusát, bármeddig tudnád nézni (bár ebben tuti van valami agymosás…); vizuálisan támogatja a hangulatot a minimalista rajzolás, a színek élénksége, melegsége, a stílus puhasága, na meg a chibi-karakterek – ááá, nagyon egyben van.
Fontos megemlíteni, hogy az anime rendkívül gazdag a popkulturális / otaku utalásokban, amelyekhez nem lehet elég művelt az ember, úgyhogy célszerű használni hozzá a fanok által összeírt listát (komolyan, egyszer egy régi samponreklám került elő). Ehhez hozzácsapódik a részek végén található karaoke-jelenet (ahol amúgy a néző csak a helység ajtaját látja kívülről), a negyedik falat ledöntő Lucky Channel, vagy Shiraishi Minoru bohóckodása. Nem mellesleg, azt hiszem, itt nőtte ki magát műfajjá a „Cute Girls Doing Cute Things”.
Az egyik legrandomabb anime a Lucky Star, ugyanakkor az egyik legkonzisztensebb is. Az is ritka, hogy a stáb, a szinkronszínészek jobban szórakozzanak, mint mi, nézők. Egyértelműen meghatározó darab, és egyértelműen nem való mindenkinek.