A történet ott folytatódik, ahol az első évad abbahagyta, a baseball csapat továbbra is a maga szokásos módján üti el a szabadidejét, bár a vidámság és szórakozás már egyre kevésbé kap szerepet, ahogy közeledünk a végkifejlethez. Ez elég szépen megmutatkozik a grafikában is, amikor kezd a… [tovább]
Little Busters!: Refrain (2013–2013) 2★
Szereposztás
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
A Little Busters már az első évadával bizonyította, hogy jó anime. Tulajdonképpen chaos theory volt, ami kb azt takarja, hogy arra van kiépítve, hogy a néző semmit se értsen belőle. Nem teljesen egyenlő a mindfuck-kal, a chaos theory tényleg sokáig arra épül, hogy összezavarja a nézőt. A Little Busters 2.évada, ami a Refrain alcímre hallgat, többnyire a válaszokra épül. Amúgy a szintén Key-mű Clannadból és a folytatásából, a Clannad: After Story-ból kiindulva, azt hittem, hogy ez is egy többé-kevésbé saját lábain álló folytatás, de nem, ez csak szimpla 2.évad. Amúgy aki egy ideje animézik, az tudja, hogy az animék kényszeresen külön sorozatként kezelik a külön évadokat, ami finoman szólva is idegesítő, de van egy vagy két eset, amikor tényleg jogos, és én is külön kezelem. Naruto-Naruto Shippuuden, Clannad-Clannad: After Story, Steins;Gat-Steins;Gate 0. Nekem csak ez a három ilyen van, de tuti, hogy létezik még. Oké, abbahagytam a panaszkodást.
A Refrain mindössze 13 részes, és tényleg kb megállás nélkül pörög. Állandóan derülnek ki az újabb részletek a sztorival kapcsolatban, az érdeklődést végig fenntartotta. Az első évadnál jósólt jóslatom bevált, úgyhogy engedelmetekkel felcsapok médiumnak. Szóval, ahogyan azt előre sejtettem, ez az évad sokkal depresszívebb lett, mint az első évad, végig van egy nagyon szomorú fennhangja.
Végre megismerhetjük egy kicsit Kurugayát is, aki az első évadban nagy kérdőjel volt számomra, itt viszont maradéktalanul sikerült megkedvelnem.
Azonban ez a 2.évad csakis a Little Busters öt eredeti tagjával foglalkozik, akik a tényleges főszereplői a sztorinak. Kurugaya, Komari, Kud, Mio és Haruka háttértancosok, sőt, Kurugayát és Komarit leszámítva szerintem szöveget sem kaptak az előző évad főszereplői.
Itt már tényleg csak az eredeti öt tagon van a hangsúly.
Riki feleannyit sem változott a 39 rész alatt, mint az elmondják róla a karakterek. Nem túl érdekes vagy életképes karakter, de nem is idegesítő, és kedvelhető. A másik, aki közömbös volt az ötből, az Kengo. Hm. A közömbös szó a közöny szóból ered. Akkor mi a fenéért kell m-mel írni? Nem értem. Nem volt különösebben érdekes karakter. Kedveltem, nem arról van szó, egyszerűen csak nem tudok mit mondani róla.
Masatot viszont nagyon megkedveltem. Az első évadban kissé idegesített, semmi nem volt a karakterében, ami megfogott volna. Itt viszont már a legelejétől kezdve olyan plusz dimenziókat kapott, amikre nem számítottam volna az első évadból kiindulva. Aztán mikor megkapta az eredetsztoriját (asszem a 7. vagy 8.rész volt az, ami körülötte forgott, ami amúgy a sorozat egyik legkiválóbb epizódja volt), olyan rétegelt karakter lett, hogy az példátlan.
A két csúcs viszont Rin és Kyousuke volt. A cselekmény kvázi körülöttük forgott. Minden Key animében van egy vagy két olyan karakter, aki köré már-már szimbolikus keretek közt íródik a cselekmény (és ez sosem a főszereplő). A Charlotte-ban ez Ayu és Nao voltak. Az Angel Beatsben Kanade. A Clannadban Ushio és Nagisa.
Ők azok, akik mindig elindítják az események forgatagát, akik köré abszolút íródik a sztori.
A Key animékben a főhős pont ezért egy passzív szerkezet szokott lenni.
Itt az egyik karakter, aki ez a fajta beindítója a cselekményeknek Rin, akit az első évadban is kedveltem, és itt is sikerült. Abszolút olyan női karakter, amilyenből többre lenne szükség az animeiparban. Félénk, visszahúzódó, de ha dolog van, akkor képes cselekedni. Abszolút cselekvőképes, a személyisége pedig nagyon kedvelhető. Abszolút olyan női karakter, aki elcipeli a hátán a sztorit.
Kyousuke pedig már egy külön kategória. Olyan komplex karakterré válik, olyan rétegelt lesz, és olyan változásokon megy keresztül, hogy az példátlan.
Egy nagyon erős tartóoszlopa lett a sorozatnak. A Little Busters Róbert Gidája, vagy a Boka Jánosa pontosabb kifejezés lenne, ugyanis nagyon erőteljes vezető, aki a barátaiért bármit megtenne. Folyamodik nagyon erkölcstelen dolgokhoz, tud nagyon kegyetlen lenni, de végig Riki, Rin és a Little Busters érdekeit tartotta szem előtt.
spoiler
Az anime amúgy kerül be a Code Geass mellé a legjobb animés fordulatok listájára, mert a vége felé tényleg az államat kerestem a padlón.
A végével viszont megintcsak nem vagyok 100%-ban kibékülve. spoiler
Tehát a lezárás jó, lehetne jobb is, de összességében nem éreztem csalódottságot utána.
Az animáció továbbra sem ronda, de nagyon nem a stílusom. A zene szép, és érződik, hogy ugyanazok a zeneszerzői, mint a Clannadnak, de nyomába sem ér a Clannad zseniális OST-jének. Az opening meg sokkal gyengébb, mint az első évadé.
A Little Busters egy zseniális sorozat. Van egy vagy két nagy hibája, de összességében tényleg mesterműről van szó. A Key pedig továbbra is nagy kedvencem.