Példák, sorsok, titkok, vallomások – Mélyinterjúk a kulturális élet meghatározó személyiségeivel az M5 műsorán.
Gyártó
Magyar Televízió
Népszerű idézetek
Londonna
Seress Zoltán a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1983-ban kezdte el Marton László osztályában, ahol olyan osztálytársai voltak, mint például Csankó Zoltán vagy Görög László, és a most következő Jászai Mari-díjas Szabó Sipos Barnabás.
– Összekerültünk, de én előtte már egy barátom révén, akit nem vettek föl, én a Nemzeti Stúdióba meg a Várszínházba mindig bejártam, és én a Zolit ismertem ott, mert ő ott stúdiós volt. És akkor én elmentem egy évre előfelvételis tábornoknak, és akkor egyszer csak összetalálkoztunk ott. Úgyhogy nem volt már ismeretlen ő akkor. Zolival én nagyon hamar jó barátságot kötöttem, hát, volt egy ilyen kohézió, egy ilyen kulturális… meg mit tudom én, ilyen… emberi… Valahogy passzolt az intelligenciánk egymáshoz, és mindig ugyanazok érdekeltek minket. Tudtunk egymással beszélni, nem akadt semmi, a szemléletünk se akadt, nem akartunk nagyon mást, és ezért egyáltalán nem volt az az érzésünk, hogy hát, mi miért vagyunk egy osztályban, ahol két hasonló alkatú, vékony, magas fiú… Jó, hát, ő vékonyabb, és vékonyabb is tudott maradni. Én néha meghíztam, aztán lefogytam. De, hogy két ilyen hasonló karakterű fickó miért kerül egy osztályba. Zolival mi dolgoztunk ott sok mindenen, a főiskolán. Őt a Marton előrébb tolta, mert először is… érdemelten, megérdemelte azt, hogy őt menedzselje, mert egyszerűen ő nagyon, szakmailag ő nagyon elől volt ebben. És neki jó helye is volt a Vígszínházban akkor, evvel nem volt probléma. De soha többet nem hozta az élet azt, hogy mi együtt bármiben is dolgozzunk. De mi mégis olyan az élet, hogy hát, igen, én most játszottam Antall Józsefet a Thália Színházban, igaz, hogy három előadást ért meg, de ez, mondjuk, financiális kérdés, ugyanabban a sztoriban, amiben ő a filmben. Tehát, hogy vicces ez az egész, vagy… vagy valahogy mégis összekapcsolódik az életünk.
