Kkae Mulgo Sipeun (2022–2022) 73% 32★

A rövidsége mellett csak annyi szól, hogy gyorsan le lehet darálni (van olyan rész, ami 10 perc sincs), viszont maga a sorozat zéró lore-ral rendelkezik. Léteznek vámpírok, akikről annyi derül ki, hogy (emberi) vérrel táplálkoznak és (bizonyos fokig) halhatatlanok, valamint emberré válhatnak. Azt is tudjuk még, hogy vannak tisztavérű emberek, de hogy ez mit is takar, erről semmi nem derül ki.
A két főszereplő olyan hirtelen szeret egymásba, amit Choi Min Hyun esetében megértek, mert elég furi figura, meg aztán kamasz, akit a széltől is óv a bátyja, és ő már korábban is felfigyelt Kim Jun Hóra, tehát megértem, hogy ő ezt szerelemként éli meg… Viszont egy 500 éves vámpír hogyan szeret bele olyan rövid idő alatt a kis srácba, akivel egyébként alig van rendes interakciója? Ez számomra teljesen érthetetlen…
Szóval ennek a történetnek pont az ellenére vált a rövidsége; ha egy hosszabb sorozatot kapunk, sokkal jobb történet is születhetett volna belőle.
A színészkedés is birizgálja kicsit a csőrömet, mert kérem szépen, árulja már el valaki, hogy miért kell minden vámpír szépfiúnak rideg fapofával bámulnia?!
Egyszer egyébként mindenféleképpen nézhetős, ráadásul utána rögtön a két színész másik sorozatát néztem meg, úgyhogy hasonlítási alapként is remekül szolgált (például rájöttem, hogy valóban nem a színészekkel van gond, hanem az utasításokkal).

Enyhén szólva is nagyon kiszámítható. Meg a sztori sem eredeti, csak max annyiban, hogy sulis környezetbe lett rakva.
Egynek elment, de úgy semmi különös.

Nagyon kíváncsi voltam rá, mert a vámpíros sztorik a gyengéim. Bár nem egészen olyan lett, mint amit vártam, ettől függetlenül kifejezetten tetszett. Egy nagy hibája volt szerintem, és ez a rövidsége. Ennek a történetnek ez az idő egyszerűen édeskevés. Nincs idő igazán megismerni a szereplőket, az érzéseiket, a reakcióikat, csak történnek a dolgok gyors egymás után. Számtalan kérdésre nincs válasz. Ráadásul sok minden elég kiszámítható is. És mégis. Én mégis meg tudtam lepődni, mégis tudtam izgulni és spoiler Szóval nálam működött.
Kim Ji Woong tökéletes vámpír, a másik színész pedig abszolút kellemes meglepetés volt a számomra. A srácok meglepően összepasszoltak, a kémia teljesen rendben volt közöttük.
Az OST pedig gyönyörű.

Annyira kis fapados. Pedig olyan jó is lehetett volna. Koreaiak miért félnek több időt adni a BL sorozatoknak? Határozottan szükség lenne rá!

A teljes értékelés a blogon olvasható: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2022/03/kissable-…

"Mire képesek a vámpírok? – Mert látszólag se gyorsan futni, se jól hallani nem tudnak. Nem tudjuk meg, hogyan „születnek”. Harapással? Szaporodnak? Végülis, kit érdekel. Csak vért isznak, és halhatatlanok. Ez elég kényelmes létnek tűnik, ha engem kérdeztek.

Mit jelent az, hogy „tisztavérű ember”? – Nincs tele sárral a vére? Átlátszó, mint az üveg? Mi a fenét jelent ez? Ez sem derül ki.

Hogy lehet egy vámpírt fojtogatással megölni? – Azért láttam én már egy-két vámpíros sorit, de még egyikben sem tudták szimpla fojtogatással megölni a vámpírokat. Halhatatlanok, nem? A halhatatlan nálam azt jelenti, hogy vagy sehogy nem lehet megölni, vagy nagyon nehezen, különleges, vámpírölő módszerrel. De nem, szimplán megfojtották csórót (mármint nem a főszereplőt, ezt fontos tisztázni), aztán annyi volt neki.

Minek a fantasy körítés, kérem szépen, ha nem tudnak mit kezdeni vele? Értem én, hogy 80 perc kevés. Majd ha lesz időm, sajnálom a készítőket érte. De legalább a kulcsfontosságú fantasy elemeket magyarázzák már el, mert ez így nagyon gagyi. Ha már az egész történet arra épül, hogy Junhonank egy tisztavérűből kell innia, akkor magyarázzák már el, hogy mit is jelent pontosan az, hogy tisztavérű. Ha már a főszereplőnk vámpír, legalább mondják el, ez miben áll (mert hogy vért iszik, azt egy 5 éves is tudja, nem kell ehhez producernek vagy forgatókönyvírónak lenni, de még csak zseni nézőnek sem).

Persze értem én, hogy csak a koncepció a lényeg: szegény, meggyötört vámpírunk már így is kinyírta a szerelmét egyszer, most pedig ismét beleszeret abba, akit meg kellene ölnie. Olyan eredeti koncepció, majdnem lefordultam tőle a székről. (Szarkazmus, csak forgattam a szemem a klisétől.) De ugyanezt a koncepciót meg lehet csinálni a realista vonalon is, és akkor az olyanok, mint én, nem tudnak mibe belekötni.

Haha, dehogynem. Ha nem ebbe, akkor a színészek játékába. A Junhot alakító színésszel (Kim Jiwoong) nem volt bajom, rajta látszott, hogy tudja, mit csinál. Néhány arckifejezése és mimikája olyan jó volt, hogy vissza kellett tekerjem. Na de Yoon Seobin… Valaki szóljon neki, hogy vagy menjen, és gyakoroljon sokat, vagy váltson pályát, mert ez nagyon kínos volt. És az ellenérzéseim még csak nem is neki szólnak, mert oké, kipróbálta magát, nem ment neki. Semmi baj ezzel. A baj azzal van, hogy az összes koreai BL-re ez a jellemző: a színészek nem tudnak színészkedni. A készítők arra sem tartják a saját sorijukat, hogy normális castingot válogassanak. Persze cuki, hogy feltörekvő színészpalántáknak adnak lehetőséget, de szerintem mind tudjuk, hogy egy BL dráma főszereplője nem mostanában fog hagyományos sorozatban jelentős szerepet kapni."

Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2022/03/kissable-…

A későbbi közös sorozatuk szerintem jobb lett, de végül is ez is elment. spoiler Remélem, szerepnek még együtt, mert látni a fejlődést, és jók együtt.
Kim Ji Woong-gal érdekesen vagyok. Szerintem nem jóképű, mégis van valami az arcában, a tekintetben, ami vonzza az embert (vagy az ember lányát :D).
Azért egy kis Twilight beütés befigyel Min Hyun álmában :D (virágos rétes jelenet).
A csillagozás a végének szól, ami az utolsó másodpercek miatt nekem még kusza is volt, illetve azért valljuk be, elég zs kategóriás kis vámpíros sorozat volt ez. A 7 csillagot még így is kedvesen adtam a két srác miatt.