Kamisama Hajimemashita THE MUSICAL♪2016 (Kamisama Hajimemashita THE MUSICAL 2.) (2016) 30% 1★

Mégis mi a fene volt ez?

Ez volt életem leghosszabb két és fél órája, a felénél már azt nézegettem, hogy mikor lesz már vége?! A vége előtt húsz perccel már könyörögtem, hogy legyen már vége! Oh, hogy miért nem kapcsoltam ki már az első 10 perc után? Fogalmam sincs… Mondjátok, hogy mazochista vagyok, de azok élvezik a szenvedést, én ebben semmit nem élveztem… ja de, két dolog jó volt benne: a jelmezek és Kurama segge.
No de kezdem az elején. Musical. Oké, szeretjük a musicaleket, vannak nagyon jó musicalek… sajnos ez nem tartozik közéjük. Egyetlen egy színész sem tudott vagy akart jól énekelni, még a kórus is teljesen fars volt, és az összhang sem volt meg köztük… kezdek félni a többi musicaltől, amiben ezek a színészek szerepelnek, pedig Higuchi Yuuta-t, már hallottam Toudou Heisuke-ként, de szegény felejthető volt. Még a cameo Mizuki-t alakító Takasaki Shouta-t (2015-ös Kamisama Hajimemashita musical Mizukija, amit egyébként nem láttam még) is hamarabb felismertem (Hakuouki – Yamazaki Susumu), pedig ő tényleg alig szerepelt, ráadásul annyira le volt már szívva az energiám, amikor belibegett a színpadra, hogy csoda, hogy egyáltalán láttam mi történik előttem a képernyőn, és ébren tudtam maradni a végéig.
Sajnos nem ez az egyetlen baj ezzel a színdarabbal. Tulajdonképp a karaktereken (akikből amúgy jóval több volt, mint az animében) és egy-két jeleneten (amit jól felcseréltek) kívül rá se ismertem a történetre. Tele volt új és felesleges jelenettel, amit az alap történetből vettek azt is visszafele meg össze vissza adtak elő. Értem itt azt, hogy előbb volt a szerelmi vallomás és a legvégén az anime első részének utolsó jelenete, amikor Nanami a familiárisává teszi Tomoét. Ezen kívül Mizuki és Kurama is már a legelején ott volt velük, semmi előzmény vagy magyarázat, hogy mégis hogy. Persze megszokott, hogy in medias res-el kezdenek a színdarabok, de azért valahogy mégis megtalálják a történet szép, érthető vezetését, de it… És ha már itt tartunk, Tomoe és Nanami alig kaptak szerepet, ebben az egészben inkább Kurama és Onibaba(!) voltak a főszereplők. Tudjátok ki az az Onibaba? Az előbb említett első részből a banya, amelyik megtámadja Nanamit… szinte végig ő volt színpadon! Oh meg Narukami, a villámistennő… hát én csak a fejemet fogtam…
Természetesen ebből már az elején leesett, hogy ez egy paródia, de kérdem én, hogy MIÉRT? Miért kellett ezt, pont ezt kiparodizálni? Alapból egy rom-kom, mégis teljesen kiforgatták az egészet… hiába próbáltam én paródiaként tekinteni rá, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszer sem mosolyodtam el, de higyjétek el nem volt sok ilyen… egyszerűen nem bírtam elengedni, hogy meggyalázták ezt a remek kis történetet… Semmi romantika nem volt benne, sőt inkább tele volt erőszakkal… még a Kazama-hen-ben sem volt ennyi verekedés…. itt mindenki verekedett mindenkivel, még a lányok is… miért? Olyan szép, aranyos, szívmelengető kis történet az eredeti… ez meg… T_T A dalok mint mondtam szörnyűek voltak, a történet szintén, a karakterek rém idegesítőek, a színészek felejthetőek, a poénok túltoltak, tényleg 1-2 van, amin tudtam mosolyogni, főleg akkor, amikor már a színészek sem birták ki, hogy ne nevessenek saját magukon… Nagyot csalódtam… :"(
Kinek ajánlom? Akiknek túl sok az energiája… ez biztos leszívja a fölösleget…