A történet egy női hadvezér Ye Zhao és egy semmirekellő, de jóképű herceg Zhao Yu Jin szerelmét meséli el, miután az özvegy császárné egymáshoz kényszeríti őket.
Kedvencelte 2
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Heizer_Diana
Megdöbbentett, hogy mennyire nem tetszett ez a sorozat. Eleinte teljes hosszában végignéztem minden egyes részt, majd nagyjából az ötödik epizód környékén úgy ítéltem meg, hogy teljesen értelmetlen részemről kitennem magam ennek a tömény unalomnak, és csak egy-egy jelenetet kísértem figyelemmel. Sokat elmond a sorozatról, hogy még ezzel a csalással is megértettem mindent, amit szükséges volt. Semmiről sem maradtam le. A cselekmény olyan könnyen követhető, hogy megspórolva az időt a nézőnek, amit a gondolkodásra szánna, nem kellett mélyen belemásznia a történésekbe, hogy értse őket. Ami egy pozitívum, mert így legalább nem volt helye zavarodottságnak. Akárcsak a kilencszáz, nyolcszáz oldalas könyveknél, úgy a hatvan epizódot egészben elfogyasztó kínai drámáknál is úgy érzem, hogy felesleges ilyen hosszúságúra elnyújtani egy sorozatot, amikor negyven részbe is bele lehet sűríteni mindent, ami elmondásra akar kerülni – ezt bizonyítja a Twisted Fate of Love.
Magyarázatot adva arra, miért lepődtem meg azon, hogy a sorozat ilyen negatívan csapódott le bennem az az, hogy én már korábban láttam az Oh My Generalt. Akkor csak részletekben tekintettem meg, tehát belenéztem egy-két részbe. Azokat a részeket, amiket töredékesen láttam, érdekesnek és viccesnek találtam. A humoros jelenetek valóban humorosak voltak, és a románc érzékelhető volt. Ekkor még sejtelmem sem volt róla, hogy ez a sorozat épp azért tud jó lenni, mert valaki csak részleteket lát belőle. A teljes egész idegesítő, gender centrikus, felvonultat olyan sztereotípiákat, hogy a női karakter direkt maszkulin legyen, míg a férfi karakterre olyan vonásokat erőltettek rá, amiket a beszűkült gondolkodás szerint nőiesek. Ide értve, hogy a férfi főszereplő irtózatosan hisztis, mindenen felcsattan, nem tud normálisan kommunikálni, még a legjobb barátaival is kiabál. Hiszékeny és elkényeztetett, babusgatni kell az egóját, mint egy hatalmas gyereknek, miközben boldog boldogtalannak hangoztatja, hogy ő milyen férfias, miközben ijedős és bátortalan. A Tábornok karaktere tetszett, az azonban nem értettem, mit szeret a férfi karakteren. Mindent megenged neki, hagyja, hogy sértegesse és szóban bántsa, nem lép fel ellene úgy, ahogy az majdnem minden esetben indokolt lenne. Eltűri, hogy ő arassa le a babérokat, megtesz neki olyan dolgokat, amiket szerintem nem kéne, mindig őt választja. Az anyós karakter irritált, ellenszenves volt, holott őt szánták a legfőbb humorforrásnak. Nos, ez visszafelé sült el.
Voltak jelenetek, amik nagyon tetszettek, aztán meg hitetlenkedve szembesültem vele, hogy néhol mennyire frusztrálóan drámai, túlságosan teátrális. A vicces jeleneteknél pléh pofával ültem a monitor előtt, és nem értettem, ezen miért kéne nevetnem. Érződött rajta az erőltetettség, hogy egyes helyzeteket szándékosan akarták humorral felruházni, így nem természetesen jött, hanem megtervezetten. Ami valóban elképesztett, hogy mennyire nem érzékeltem a kémiát a két főszereplő között. Ez azért volt annyira döbbenetes, mert eddig minden kínai drámában, amit láttam, a főszereplők között úgy sistergett a levegő, hogy egyes esetekben azt hittem, örök életemre tátva marad a szám a csodálkozástól. Mondanám, hogy a főszereplők az Oh My General-ban nem jól lettek kiválasztva, de még ezt sem jelenthetem ki szilárdan, mert ügyesen hozták a karakterüket, csak az őket összekötő szál valahogy elmaradt. Nem illettek össze, azt hiszem, erről volt szó. Az az érzésem volt, hogy a főszereplő férfi meg akarja változtatni a Tábornokot, olyan viselkedést akar rá erőltetni, ami távol áll a természetétől, a Tábornok pedig ezt elfogadja. Az utolsó epizódoknál bármilyen szépnek is szánták a férfi karakterfejlődését, kicsit kezdett átesni a ló túloldalára, főként ahhoz képest, hogy korábban milyen elviselhetetlen volt. Értem az alap ígéretet, hogy ezt a nagyon férfias nőt a férje ráveszi, hogy megélje a belső nőiségét, a nő pedig hozzásegíti ezt a bugyuta gyereket, hogy felnőjön, és felelősségteljes apa és férj legyen, de valamiért nem jött össze. Nem tudom, miért, lehet, nem én voltam a dráma célközönsége. A koncepció és az elgondolkodás egyedisége mellett a dráma fő zenéjét is nagyra értékeltem, igazán szép volt.
Marcsi0603
Atyaég, mennyire cuki volt a főpáros. Imádtam őket, Peter Sheng igazán aranyos volt, és a párja is remekül hozta a fiús lány szerepét. Nem hittem el az elején azt a táncot, valami botrányosan édes volt. Végül is azért adok csak 8 pontot, mert nagyon sok volt a mellékszál, és ezeket sokszor untam, meg nem is tudott nagyon meghatni ezek szenvedése. Huli nagy kedvenc volt, illetve a két katonalány apja. A zenéje is nagyon jó, érdemes megnézni.
