Isten áldja Amerikát! (2011) 75% 17★

Mindig pozitívan fogadom, amikor valaki önkritikát gyakorol, ezúttal Amerika sepreget egy kicsit a portáján. Sajnos, nem jut túl messzire az önreflexió útján, nehogy valaki véletlenül kényelmetlenül érezze magát.

A főszereplő meghozza a döntést, amivel időnként mindannyian szemezünk, önbíráskodásba kezd és megöli azokat, akik nem az értékrendjéhez illően viselkednek. Szerintem nem vállalt túl sokat, mivel a döntést azután hozta meg, hogy spoiler. Kezdetben úgy tűnik, csak azokat szemeli ki, akik igazán rászolgáltak és tömegek életére vannak negatív hatással spoiler, de elég hamar eljut oda, hogy spoiler.

Könnyen szeretni tudtam volna a filmet, de akadt néhány súlyos problémám vele.
Egyrészt a film szólni igyekszik a médiatartalmak minőségéről, azok fogyasztásáról, az elidegenedett társadalomról, de sajnos nem igazán megy mélyebbre a régenmindenjobbvolt és az okboomer szintnél. Bár elképzelhető, hogy egy középkorú férfi és egy 16 éves lány eddig képes eljutni egymással a párbeszédben. Ebben az esetben viszont nem a legjobb párosítás főszereplőknek.
Egy kis kitérő a csaj karakterhez: rendkívül idegesítő, többször is kiderül, hogy kettejük értékrendje sem teljesen fedi egymást, számomra nem világos a férfi motivációja, hogy miért maradt vele 5 percnél tovább.
A másik problémám a filmmel a nagyon lassan cammogó tempója, mintha minden dialógusnál 3 lépéssel lennének gondolatban lemaradva. Tökéletes példa erre, amikor a csaj közli, hogy spoiler De a film akkor is lassú, amikor épp a mondanivalóját igyekszik bemutatni, egyszerűen túl sokáig és szájbarágósan beszélnek egy-egy kritizálandó jelenségről.

Az ötlet nem rossz, a kivitelezés az. Nem tetszett, hogy szó szerint megmondja mi a probléma. Sokkal jobban bírom azokat a filmeket, amik csak jelzik a dolgokat, nem pedig lenyomják az ember torkán. Elbírtam volna több fekete humort is. Murray jól játszott, Barr viszont amellett, hogy nagyon helyes, sajnos még van hova fejlődnie.
A történetről meg annyit, hogy senkire sincs semmi rákényszerítve. Senkinek a fejéhez nem fognak fegyvert, hogy jelentkezzen bármilyen műsorba, vagy hogy nézze bármelyik műsort is. Aki nem tud énekelni és elmegy egy ilyen műsorba, az ne lepődjön meg semmit. Ismerjük a mondást: aki k****nak megy, ne csodálkozzon ha… Általában nem a média csinál hülyét belőlük, hanem saját maguk.
Összességében jobban bírtam ha egy lendületesebb, morbidabb humorú film lett volna, ami úgy szúr oda a médiának és az érintett fiataloknak, hogy kicsit jobban kifigurázza önmagát is.

Azért én inkább nem nevezném vígjátéknak.