Irtsd ki mind a vadakat (2021–) 63% 4★

Raoul Peck szerint mindannyiunk kertje alatt ott egy indián tömegsír. Tudunk róla, szóval nem az információhiány a baj, hanem az, hogy ezzel a tudással együtt is nyugalommal éljük tovább megszokott életünket a „saját” elkerített földjeinken, fenntartva ezzel egy olyan rendszert, amely népirtásoknak köszönhette sikerét és felemelkedését. Mert a nyugati civilizáció nem azért tudta uralni a világot, mert felsőbbrendű, vagy technológiailag fejlettebb volt, hanem mert nem félt kiirtani azokat a népeket, amelyeket nem talált eléggé civilizáltnak. A gyarmatokon, vagy az indiánok által lakott területeken más erkölcsi szabályok voltak érvényben, mint amelyeket a gyarmatosítók egymás között nemzetközi szerződésekben lefektettek (pl. a „vadak” ellen lehetett használni veszélyes, Európában betiltott fegyvereket és nem kellett betartani a velük kötött békeszerződéseket sem). Ezek a gondolatok nem tűntek el, hanem a gyarmatokról átkerültek a mi mindennapjainkba is – a gyarmatosítás örökségével való szembenézés tehát mindenkire tartozik.

Mivel nem adatokat, ismert tényeket akar oktatni, a rendező a hagyományos „realista” ábrázolás helyett egy másik módszerrel kísérletezik ebben a dokusorozatban. Megpróbálja elmondani, mit jelent számára a történelem, ahogyan pedig elmondja, az a sorozat legnagyobb érdeme, amiért szerintem érdemes megnézni. Ő maga viszi a narrátor szerepét, ez a szerep pedig vállaltan szubjektív (kicsit olyan a rendező hangja egyébként, mint a gyíkemberes konteós arcoknak az Ősi idegenekben, szóval a hallás alapján való szimpátia kérdését érdemes már az elején elengedni). Történelmi eseményeket olykor híres filmrészletekkel, máskor animációkkal, vagy épp – tippem szerint – többnyire amatőr színészekkel felvett saját jelenettel mesél el. Mindeközben a múlt-jelen-jövő, tény-fikció, fantázia-emlékezet-tapasztalat folyamatosan összecsúsznak, szóval nem meglepő, ha egy régebbi korban élt gyarmatosító egy jövőbeli eseményről álmodik, vagy épp azt látjuk, hogy Kolumbuszt és felfedezőit röviddel partraszállásuk után megölik a bennszülöttek. A történelem tényleg lehet ilyen, nem lehet elkeríteni egy jelentől és jövőtől független múltat. Ezek a szabad variációk több helyen elgondolkoztatóak. Pl. egy jelenetben egy 19. századi rasszista „tudományos” előadást mai korból érkező feketék, indiánok szakítanak félbe sűrű káromkodással – szóval a rendező úgy mesél újra bizonyos történelmi eseményeket, hogy szemléltetné, mi lenne, ha az elnyomottak hangja is hasonló súlyú lett volna, mint a katedrákról oktató white powereseké. Nem hagyományos történelmet közvetít a rendező, inkább egy hosszú, több mindenbe belekapó meditációról, vitaindítóról van szó.

(Raoul Peck külön reklámot csinál néhány közelmúltban elhunyt történésznek, és érzékelteti, hogy ez egy társadalmilag súlyos hatással bíró szakma is lehet. Sven Lindqvist és Michel-Rolph Trouillot a két történész, akik gyakran csuklanának, ha megélték volna a film elkészülését. Trouillot-promó: https://www.goodreads.com/review/show/3185863163 Lindqvist-propaganda: https://www.goodreads.com/review/show/3025676939 )

Negatívumként hatott, hogy olykor – főleg a saját jeleneteknél – nagyon szájbarágósan közvetíti az üzenetét (lásd a közelről, szemtől szembe történő fejlövéseket, amelyeket a rosszfiúk adnak le), vagy nem fejti ki eléggé a gondolatait, hajlamos csapongani. Ezért mindenképp nyitottságra van szükség, hogy ne működjön néhol kontraproduktívan ez a műalkotás. Felvethető az a – film nyomán adódó – dilemma, hogy vajon milyen körülmények között állja meg a helyét, hogy Bush = Churchill = Hitler = Trump (és a sor még folytatható lenne)? Ha pedig a motivációnál tartunk, a rémes világ bemutatása mellett érdekeltek volna pozitív példák is. Lindqvist a barátja volt a rendezőnek. Ő írt egy könyvet (https://www.goodreads.com/book/show/1070366.The_Skull_M…), amelyben antirasszista történelmi tradíciót akart megalkotni olyan emberek életének elmesélésével, akik – vállalva, hogy kisebbségi hangok lesznek – a maguk korában szembeszálltak a többség uszításával. Az, hogy ilyen emberek mindig léteztek, valami halvány reményre adhatna okot, ezért erről szívesen hallottam volna valamit a filmsorozatban.

A sorozat figyelemreméltó kísérlet. Bayer Zsoltra nem kell hallgatni, mert az is el van mondva, hogy nem valamiféle fordított rasszizmus a kulcs a gyarmatosítás történelmének értelmezéséhez: a rendszer éppúgy megteremtett, megteremthet fekete kizsákmányolókat is.