Hige wo Soru. Soshite Joshikousei wo Hirou. (2021–2021) 75% 17★

Nagyon szerettem, az apró hibáival együtt.
Fantasztikus a grafika, és végre egy anime, amiben bővelkedtek a késő esti látképek. Jézusom a night scenery de komolyan! Csak nekem van ilyen obsessionom?! Annyira gyönyörű volt végig.
Magát a sztori mondanivalóját is imádtam. (Csodálom, hogy shounen és nem jousei vagy seinen, de ezeket a kategóriákat amúgy sem mindig értem).
Komoly problémákat feszeget, és habár lehetne egy-két ponton belekötni én ezektől eltekintve vagy inkább ezekkel együtt szeretni tudtam. ♡

Amekkora visszhangja volt a szezon elején, nem ütött akkorát se a sztori, se a befejezés, mint amekkorára számítottunk… vagy talán mégis? o.O
A rajzolással kezdeném: Húúúú, de kegyetlenül szép a rajzolás. A karakterkidolgozások. Még a háttér megrajzolása is mind felső kategóriás nálam.
A karakterek maguk szerethetőek. A seiyuu -k természetesen hozták a karakterek személyiségét. Sayu -t emelném ki először. spoiler Nagyon sokat fejlődött mind a jelleme, mind az élethez való hozzáállása. Nagyon szeretem az olyan animéket és ezen belül az olyan karaktereket, akik szinte a nulláról az egyik legjobb személlyé válnak. De egyébként ugyan ez igaz Yoshida -ra is. :) Sayu esetében mondjuk játszik egy védelmező ösztön, meg persze ha az ember túlságosan beleéli magát spoiler akkor szinte félrelökné Yoshida karakterét, hogy cselekedhessen, vagy legalább a főszereplőt irányítsa a saját elgondolásai szerint. :D
A sztori egyébként jól fel volt építve. A slice-of-life alap sem volt zavaró. Talán több is lett volna az alap koncepcióban, de ez is jó volt. Az utolsó részt megkönnyeztem. spoiler Viszont az ending utáni rész kárpótolt valamennyire. <3
Lehet, hogy valamikor újranézős lesz számomra ez az anime. Az biztos, hogy nem egy „egynek elment” típusú volt. :) ^w^

Igazából nem is tudom mit vártam ettől az animétől, csak elkezdtem nézni. Sayu nagyon idegesített az elején az állandó nyomulásával, Yoshida pedig egy szimpla irodai dolgozó volt, akit a munkán kívül látszólag nem sok minden érdekelt. Aztán változott a helyzet, két szereplőnk egymáshoz szokott, és megismerték egymást igazán. Innentől nem tudom mit láttam volna szívesebben a képernyőn: egy romantikus kapcsolat kibontakozását vagy egy testvéri, esetleg egy apa-lánya viszony kialakulását? spoiler
Sayu idővel el tudta mondani a törtenetét, aminek örülök, de sajnálom is, nagyon nehéz lehetett neki.
A végéhez közeledve megismerhettük Sayu anyját és bátyját is. A bátyja jóindulatú, segíteni akart neki, de nem hiszem, hogy korábban sokat foglalkozott volna vele. Az anyja pedig ha eszembe jut, rögtön felmegy bennem a pumpa. spoiler
A befejezés kicsit kurta lett, szívesebben néztem volna több jelenetet a jövőből, egy OVA-nak nagyon örülnék.
Nem lett a kedvenc történetem, de elgondolkodtató volt. Annak ellenére, hogy az elején felszínesnek találtam, meglepően komoly témák is előkerültek.